Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)
II. rész - Kávássy György
\ . . Jól van ! szólt a várúr, kissé csillapodva. Ámbár látom, rossz hír van a homlokodra írva, s nagy királyunk jobban cselekednék, Ha nem zavarná meg dolgaimnak rendjét !« — Erre szép lánya szólt : »Édes atyám uram ! Ne tüzelj ok nélkül, hátha nem is úgy van. . . . Azért követ uram, — hogyha kérnem lehet Mondja el nyomban a fontos üzenetet !« ». . . Leányasszony! s vitéz ifjú levente! — Beszédét a király eképpen kezdette — Dédes várában a dolog hogy és mint áll, Azt bölcsen tudjuk mi ... és tudja a király . . . . . Sok biz itt a konkoly, a rostálni való ; Búza csak két szem van, mely tiszta és való. . . Giz-gaz, sehonnai a vár java népe S agyonsanyargatott hűbéres vidéke! . , .« »Nemulj el te ripők ! mert úgy hozzád vágom Harci kelevézem, súlyos buzogányom, Hogy sohasem látod viszont Budavárát, S benne a magyarok becézett királyát! . . .« — Fegyverek után kap féktelen dühében, De a vitéz ifjú közbelép keményen. Mátyás meg se rezzen, folytatja beszédét ; S arra fölemlíti a zsarnok úr vétkét. Dúl-fúl Szentkereszty Ádám nagy dühében. — Fékezni sem tudják végtelen hevében — Mint sebzett oroszlán ellenével szembe', Úgy készül lecsapni, szökni a követre Nem mozdul a követ, fenségesen megáll. Kívül zúgva dörög: »Eljen a nagy király! . . .« . . . Kihull Szentkereszty kezéből a fegyver S ő maga holtan rogy a padlóra menten . . . Fölpattan az ajtó ! Rajta fényes rendek Lépnek a szobába s kalpagot emelnek . . . Ősz bajnok lép elő a rendek sorából S ilyen beszéd fakad lelkesen ajkáról :
