Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

— Mátyás úgy gondolta, most majd harangoznak S Istennek illendő áldozatot hoznak. . . . Ám eljött a dél is, — mutatta az óra — De csak hiába várt Mátyás harangszóra . . . . . . Dédesvár tornyain a várúr harangot — A mióta várát bírja — soh'sem tartott. Nem imádkozott itt senki Istenéhez ; Hitet, szeretetet itt senki sem érez ! — »Igy vagyunk! ?... szólt Mátyás gondolkodva mélyen Nem hittem, hogy ilyen gonoszságban éljen ! Zsarnok és hitetlen ! . . . Sok ez egy rováson ! No, de segít rajta kemény orvoslásom . . .« . .. Ebédjét költi a várbeli nép épen, Midőn öblös kürtszó hangzik át a légen. Rohan a szolganép, az ebédet hagyja S a vár piacára fut apraja, nagyja. Lehull a dobogó, a kapu kitárul, Vára felé büszkén közeleg a várúr. Kócsagos sisakkal, nyusztprémes mentében, Csótáros paripán, díszített nyergében. Jobb kéztől, pár lépést a várúr oldalán, Léptet szép leánya, hófehér paripán. Karcsú szép alakján hullámosan ömlik Hamvasszín ruhája egészen a földig. Selymes, gyönge vállát páncél pikkelyezi, Kláris helyt a nyakát ércgallér övedzi Pártás szőke fejét érc sisak borítja, Darázs-karcsúságán kardkötő szorítja. . . . Tán tizenhatszor sem ébredt erdő, liget Enyhe szép tavaszra e szép virág felett, S mégis vadászattól nem félt, sőt szerette, Hogyha hébe-hóba apja elvezette. Most is büszkén léptet a várúr oldalán ; Azt hinnők: harcedzett férfiú s nem leány! . . .« — Zsarnok és hitetlen apja mellett nőve, Csak téves nevelést kaphatott s nyert tőle.