Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

— így rejtette szóba Mátyás gondolatát. — »Hat itt csak ennyire becsülik a királyt?U — Szólt azután s ezzel végezvén beszédét, Jövendő dolgokon forgatta elméjét. »Ne keressük, hogy jobb s miként lenne rosszabb — Szólt a másik csatlós. — Az éj reánk roskad ; Gyerünk fedél alá. Néhány kupa borunk Van még s ha jól esik, mi szívesen adunk. Éjszakára is lesz nyugalmas fekhelyed, Hol fáradságodat jól kipihenheted !« — Őszinte volt a szó, nyájas a meghívás ; Nem is gondolkozott elfogadta Mátyás. Míg a vár piacán így fordult a beszéd, Ég boltjára az éj szárnyát terjeszti szét. Megvillan itt-amott, borús felhőiben Egy-egy csillag is még, halovány fényivel. Ébred a denevér, körútjára indul, Baglyok huhogása hallszik a tornyokrul : Majd síri csend borul aztán a vidékre S álom ereszkedik a nyugvók szemére . . . II. Még nem kelt föl a nap s nem indult útjára S nem derengett őszi halovány sugara; Nyugtalan álmából mikor Mátyás ébredt S szobájukból a vár udvarára lépett. Csendes volt még a vár .. . Csak az őr volt ébren S járt-kelt a vár fokán nagy lustán, kimérten ; Csikorogva olykor az érckakas kordult Amint árbocán az őszi szélben fordult. Végre midőn a nap sugarait hinté S a vár lusta népét ébredésre inté ; Lassan, nagy vontatva ez is, az is ébredt S a dolga után látva, erre, arra széledt.