Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Miskolczy Simon

- Mondd meg asszonyodnak : egyéb szavam nincsen, Áldott jó lelkéért, Szerető szivéért Haló porában is áldja meg az Isten !« Aztán előhítta a sok régi szolgát És elmondta nékik Eleitől-végig Az ő nagy keservét, nagy szomorú dolgát. »Holnaputan bizony másé lesz itt minden, Én ma megyek útnak, Felcsapok hajdunak.« »Nagy jó urunk vigy el, vigy minket is innen!« »Hű cselédim, nektek itthon kell maradni ! Amit itt találtok, Még ma feloszszátok; Legalább nem fogom ellenségre hagyni. Holló paripámra aranyhímes nyerget ! ... Ne sírjatok, . .. nem, nem ... ! El kell innem mennem . . . Ne tegyétek bússá a búcsúzó percet . . .« ... De az ő szeme is harmatozni kezdett. IV. Sötét, borongó őszi éjjel, Ködös, párás, metsző a lég . .. A Szinvapartján mélabúsan Bólingatnak a jegenyék. A Szinva partján csikorogva Nyílik egy kertnek ajtaja, Miskolczy lép ki rajt' lovával — És száll az éjben sóhaja: » Isten veled, te ősi birtok, Te ősi ház, Isten veled !