Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Miskolczy Simon

Rohant be a szobába Búgó sikoltással .... Hites urát Miskolczy Akkor szúrta átal. »Jaj, Istenem ! Jaj ! Mit tettél ? Zokogott elfúlva. »Becsületem meg a tied Lett csak megboszulva. Szerettelek, szeretlek, Végzetem ez nékem, Árkyra is végzet ez: Azért van itt vérben. Szeretlek és mégis le kell Mondanom terólad, — így legalább senki gyanút Fejedre nem szórhat. Hazamegyek Miskolcra, Sohse jövök vissza, Isten hozzád . . . örökre, Te martir, te tiszta . . . !« S szótalanul kisietett A fegyverszobából — A szolgahad nagy szepegve Tért ki az útjából. . . . Nézte, nézte Árkyné A holt felett állva ... Egyszerre csak megszédült, Megcsuklott a lába. Lerogyott a halott mellé, Lerogyott a földre, Ugy zokogta szivettépőn : » Örökre, örökre ... !« Sűrű könyje hullásával Zokogott mellette . .. Isten tudja, hogy melyiket Siratta, temette.