Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Miskolczy Simon

Árkyra nyit egyenesen A fegyverszobába. »Árky András, eljöttem. Kergetett a szégyen ; Még ebben az órában Számolni fogsz vélem. Ez a világ bármily tágas, Kettőnknek szűk mégis, Kettőnk közül valamelyik Meg is hal ma még itt.« » Beteg vagy még, szép öcsém Elejted a kardot, Vagy a kezed fájdul meg, Ha sokáig tartod.« A gúny éle Miskolczynak A szívébe vágott; Dühbe borult s mint a villám, Tüstént kardot rántott. » Védjed magad, nyomorult !« S már a másik percbe Két kard éle összeért, Szikrát hányva, csengve. Két kard éle összevillant, Szikrázott a penge .... Behallatszott, áthallatszott A szomszéd terembe. Behallatszott, áthallott A másik terembe, Összeborzadt, felriadt Egy bús asszony lelke. Rohant a fegyverszobába Zokogva, sikoltva : »Jaj Istenem, jaj csak ezt is Meg ne értem volna !«