Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Miskolczy Simon

Kezére csavarta, úgy ütötte-verte, S neki nézni kellett ... rá . . . arra a szentre . Arra a meggyötrött ártatlan asszonyra, Ki általa van most örvénybe sodorva. S neki látni kellett, látni, — míg a szolga Véresre sebezve, ki nem verte, dobta . . . Őt, a nemes urat, ki az utcaporba. * # * Ott feküdt sokáig, ott összetiporva, Öreg este jutott haza, vánszorogva. II. Egy pár napja alig telt, Mult el az esetnek, Miskolczynak sebei Már hegedni kezdtek. Hanem annál jobban sajgott, Jobban fájt a lelke .... Azt a napot, azt a szégyent Sehogysem feledte. Csak járt, csak kelt egész nap Emberölő kedvvel, Látszott rajta, látszott jól, Hogy valamit tervel. Damaszkusi jó acélját Másnap virradóra Fel is köté, fel is pattant Sebtiben a lóra. Nem messze volt oda az Árky András háza, Ott is van már, ott van már, A kilincset rázza. Odaért már, ottan van már A nagy udvarházba,