Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Művészi nevelés és a műipar fejlesztése

Magyarországon elszigetelve, mellőzve munkálkodik s műveire az élet, a társadalom a legkisebb befolyással sincs ; ha csak oly irányba nem tereli, mely a művészet eszményi útjától tetemesen eltér.« »Ott párhuzamosan halad a művész és a társadalom, egyik a másik szellemétől dagasztott vitorlákkal : míg hazánkban a művészet nagy feladatának teljesítése egyoldalúlag s egyedül a művész vállaira nehezedik.« »Tőle várjuk, hogy nevelője legyen a közízlésnek, anélkül, hogy a társadalom ösztönt adna rá, vagy csak kedvet is mutatna e művelődési tényezőnek méltó hatáskörét előkészíteni, vagy biztosítani.« Ezt Keleti Gusztáv 30 évvel ezelőtt mondotta, de mai nap is majdnem szórói-szóra ráillik a magyar vidéki városokra. »Azon nagymérvű küzdelemre — mondja továbbá — mely jelenleg a művelt nemzetek között a műipar versenyterén foly, csak kifejlett s szünetlenül magasabb tökélyre törő művészet képesíti a nemzeteket. Amely nemzet a kifejlett művészet előfeltételével nem bír, egyelőre ki van zárva e versenyből.« »Ily helyzetben van jelenleg Magyarország.« »Hogy versenyképessé váljék a világ piacán, — pedig ezt akarnia kell, különben lemond jövőjéről — előbb át kell mennie azon fázisokon, melyek a túlnyomóan földmívelő állam bizonytalan helyzetéből az iparűző állam szilárdabb jóllétére vezetnek.« / Azt persze álmában sem gondolta volna a nagy képzettségű és éleslátású Keleti, hogy ez az Ítélete még ma is, több mint 30 év múlva, oly tökéletesen találó legyen hazánk helyzetére azon gazdasági függésnél fogva, amely ezt az országot a kiegyezés óta is Ausztria iparának gyarmatává sülyesztette. Hogy ilyen körülmények között a külföldről, de még a szomszédos Ausztriától is messze elmaradtunk, az nagyon természetes. A művészet és iparművészet szeretetének, a jó ízlésnek széles körben való elterjedése hazánkban, ahol a magasabb és legmagasabb körök buzdító tevékenységére — úgy látszik — hiába várunk, valóban a magyar társadalom jóindulatán, a műveltség iránt való fogékonyságán fordul meg. Ha ezen a téren bizonyos fokig haladunk, aztán máraműipa-