Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Március 15

hadi szerencse bármelyik hadakozó félnek, az erősebb kultúrájú nem lesz eltörölhető a világ térképéről. De mi, magyarok, kik izoláltan, fejletlen, vagy nem eléggé fejlett kultúránkkal egyedül állunk Európa népei között, mit tegyünk?! . . . Művelődjünk. Ez a mi egyesületünk célja ! MÁRCIUS 15. Irta és 1904. március 15-én előadta dr. Kazay László. » Március idusa! Szenteltessék meg a te neved . . . Te vagy az élet, te vagy a feltámadás ! Amerre a te ébresztő fuvalmad lebeg, megtörik a fagyos bilincs, virág váltja a bús avart . . . rügyet fakaszt a puszta galy, tavasz mosolyg, szétfoszlik a tél fellege . . . pacsirta szántja az eget és zeng a dal és száll a dal ... a szív fellángol és szeret ! A te csókod varázsa deríté fel a szabadság hajnalát; a zsarnok önkény békóiból kivetkőzött milliók hozsannája volt a nászinduló az egyenlőség menyegzőjéhez* .. . ... Te törted szét azt a lezárt koporsót, melyet hosszú századok titka, hosszú századok kínos szenvedése ólmozott le, melyben egy nemzet dermedt tagjai tompán sajogtak mozdulatlanul . . . Te rontottad le a kasztok falát, a testvériség ölelő karjába emelve népek, nemzetek szívét . . . . . . Szenteltessék meg a Te neved ! * Rügyfakadás napján, márciusnak ifjú szép leánya elmerengő képzeletem a tavaszi szellő szárnyaira kapja és 56 éven átrepülve vissza viszi a múltba, visszarepül vele ahhoz a csodás tavaszhoz, népek és nemzetek tavaszához, ahhoz az ébredéshez, aminőhöz hasonló nem volt még soha! Hullatja levelét az idők vén fája, hatalmas mohos törzse 56 évgyűrűvel lett vastagabb azóta, amióta a magyar