Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Farsangi képek

A táncolók azok, akiknek már este 10 órára pocsékká izzad a gallérjuk. — a nem táncolók pedig a bálterem közepén alakuló »majomsziget« lakói. A táncosokhoz sorozandók a rendezők, kik a táncosoktól csupán abban különböznek, hogy a vállukon szalag díszlik és belépti díjat nem fizetnek. A IV. csoport összes tagjairól az elfogulatlan mamák nézete az, hogy — az Istennek sem házasodnak. * Egy újkori bölcs nem minden alap nélkül nevezte el a táncot ütemre szedett pillanatnyi elmezavarnak. Csak a pillanatban tévedett, mert a baj megszakítás nélkül gyakran órák hosszáig is eltart. A lányok kivétel nélkül lelkes hívei a táncnak. Forró vágyuk, hogy legalább is annyit táncoljanak, mint jelenlévő' barátnőik — együttvéve. A férfiember már kevésbé rajong a táncért. Van olyan is, ki csak azért táncol, mert a tánc nyújtja az egyetlen alkalmat arra, hogy egy-egy szép lányt átkarolhasson. Csodálatos is, hogy például Radies Lajos közreműködésével átkarolhatsz bárkit töméntelen ember szeme láttára, de már muzsikaszó nélkül ugyanezt tenned nem szabad, még ha senki sem látja is. A nem táncoló férfiak álláspontját egyébként egy blazirt huszártiszt így fejezte ki : A tánc trenningnek kevés, mulatságnak sok. Egy német számember kiszámította azt, hogy egy fürge lábú táncosnő esti 10 órától reggeli 5-ig — ha szakadatlanul táncol a bálban — 56000 lépést tesz. Ez pedig körülbelül akkora útnak felel meg, mint a mekkora a távolság a Korona nagytermétől — Mező-Kövesdig. Vájjon hány leányzó vállalkoznék egy gyalog sétára Kövesdig ? Pedig a sétát nem is kellene keringve, tipegve és ugrálva megtennie. Úgy látszik tehát, hogy mégis meg van a táncnak a maga varázsa. Pharao barna képű ivadékainak muzsikája vért forral s ritmikus lejtésre készt.