Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Költemények

Súgd meg neki, hogy a farsang Esküvőt hoz néki, Templom után gyöngyös pártát Főkötő cseréli. Fehér falú, kis házikó Lesz meleg tanyája, Vetve van már patyolatos Fehér nyoszolyája. Kis kert is lesz rózsafával ; G er lice a háznál. Majd mesélünk bölcsődalról Faggyú gyertyaszálnál. 3 Ne nézz reám sötét éjfél, Ha rám néznél, megigéznél. Csillagsugárod ne szórd rám, Mert lángba borul az orcám. Lángot fog a szívem, lelkem, Tüz-gyötrelem lesz felettem. Mely megemészt, mint a bánat. Oszi szél a bimbós ágat. Elhervadok, elenyészem, Elég a szívem egészen. Lelkemet meg szemed fénye Ragadja a semmiségbe. Oh! de mégis tekints reám! Hadd pusztuljak el igazán. Kárhozatban, gyötrelemben ; De mézédes szerelemben. 8 Vándor madár állj meg kissé, Hadd beszéljek még veled. Kérdem : szíved nem fáj-e, ha Elhagyod kis fészkedet. Nem fáj szived, hogyha berked, Ligetedet elhagyod ? Melynek keblén dal-imával Üdvözölted a napot. Pelyhes fészked, hol fiaid Dalodat tanulgatták, Lecke után a kis anyát Ügy összecsókolgatták. Csöndes estén elmerengtél... — Holdsugár szőtt rád lepelt. — Alig fölötted lanyha szellő Altató dalt kelepelt Tudom, fáj az kis szívednek : Kis vándor, hát ég veled ! De jöjj vissza, mert e földön Nincs neked több ily helyed.