Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - A szemről és annak megelőzhető betegségeiről

teljesen ép állapotban meglehetősen védve van az ily gyulladások ellen, mert — mint láttuk — a szempillák által megszűkített szemrésen át nehezen juthat be a szembe valami, ellenben a bejutott idegen test az általa kiváltott bő könnyezés, a szemhéjak mozgásai, a pislogás által hullámzásba hozott sós könnyel könnyen kimosattatik. Ha azonban a szem nem teljesen ép, talán meg van hűlve, meg van sebezve, vagy egyébképen van hajlamosítva arra, hogy a ragály felvételére alkalmas talajul szolgáljon, akkor a szem gyulladásba jön. A gyulladás foka nagyon különböző lehet; minél súlyosabb a gyulladás, természetesen annál hosszabb ideig tart és annál rosszabb lehet a kimenetel. A látás szempontjából véve, a kimenetel kedvező volta kevésbé függ attól, hogy a gyulladás mily hosszú ideig tartott, mint inkább attól, hogy melyik rész volt beteg, s hogy a gyógyulás feltételei mennyiben voltak meg, vagyis helyes volt-e, ha volt, a gyógykezelés. A gyógykezelés oly kevéssé sablonos, hogy annak fejtegetésébe, hogy mikor kell a szemet bekötni, mikor nyitva tartani; mikor kell meleg vagy a hideg: egyáltalán nem bocsátkozhatom bele. Szives türelmük talán már így is fogytán van, tehát csak a kitűzött célt követem, annak kiemelését, hogy miként óvakodjunk. Az óvakodás fontosságát eléggé vélem jelezni úgy, ha tudtukra hozom, hogy a ragályzó szembajok két legfontosabbja a trachoma vagy egiptomi szemgyulladás és a szemtakár. Míg a trachoma egy évekre, sőt évtizedekre terjedő betegség, addig a szemtakár néha csak néhány hétre terjedő szemgyulladás, de az utóbbi amennyivel rövidebb lefolyású, annyival gonoszabb természetű is, mert a rövid idő alatt ugyanazt érheti el, amit a trachoma sok esetben véghez visz : t. i. hogy a látást teljesen tönkre teheti. A legfőbb szabály, amelynek betartását nem ajánlhatom eléggé szíves figyelmükbe, az, hogy sohasem nyúljunk szemünkhöz mosdatlan kezekkel. E tekintetben sohasem lehetünk eléggé vigyázók, mert ha mi magunk szeretjük is a tisztaságot, embertársainknak egy jó része szappan nélkül is megél. Pedig, hogy egyebet ne mondjak, a kilincsek nemcsak a megmosott kezek számára vannak, s ha mi pl.