Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - A szemről és annak megelőzhető betegségeiről

tyának neveztetik. Átlátszóságánál fogva színesnek látszik a mögötte levő szines szivárványhártya miatt. A szivárványhártya — latin nyelven iris — vérerekből, izomrostokból és ezeket összetartó alapszövetből álló kerek hártya, amelynek a középpont felé eső része hiányzik, s ez a hiány mint fekete lyuk látható. Ez a lyuk látának, latinul pupillának neveztetik, s feladata az, hogy a fénymennyiségnek a szembe jutását szabályozza. Megkisebbedik a láta erős világításkor, hogy megakadályozza túlsók, tehát ártalmas fénymennyiségnek a szembejutását, s kitágul, megnagyobbodik a láta sötétben, hogy a kevés fénysugárból minél több, a tárgyak képeinek megalkotására lehetőleg elegendő mennyiség érjen az ideghártyáig. Hogy ezen feladatának megfelelhessen, s a fény csak a lyukon s egyebütt ne hatolhasson be, a szivárványhártya szövetében festeny-szemcsék vannak felhalmozva, amelyek a fényt át nem bocsátják. Ha ezen fekete szemcsék csak gyéren vannak, akkor szürke vagy kék színű a szem ; ha teljesen hiányzik, ami ritkán előforduló eset, akkor vörös színű a szem ; ha pedig sok van, akkor barna, ha oly sok van, hogy szemcse szemcsét ér, akkor egész fekete a szem. A dús festenyzettségben a természet bőkezűségét látva, ezek szerint a fekete szeműeket kell a természet kegyencének tartanunk. Ellenben a sors mostohaságának tekintendő a kevés festeny, amely az u. n. albínóknál szembetűnő, akik igen fehérbőrűek, szalmasárga hajúak, szemeik is vörhenyesek ; a mostohaság t. i. abban áll, hogy a kevés festeny folytán a fénysugarak a pupillán kívül is, tehát bárhol a szemburkokon át képesek a szembe hatolni, s ennek következtében az ily szemek a normális nappali világítást sem tűrik jól, hanem kápráznak, könnyeznek. Az ilyen szemek az u. n. macskaszemek, amelyeknek pupilláját közönségesen is láthatjuk fel-felvörösleni, világítani, mint ahogy bizonyos kedvező állás és világítás alkalmával a macska szeme vörösleni szokott. Míg a szivárványhártya egy vízzel telt térben : az u. n. szemcsarnokban libegve, bizonyos fokú mozgásra képes átlyukadt középrészével, addig a körzeti része, az alapja folytatódik köröskörül a szaruhártya határán egy kis tömött, körközösen futó izomba, az u. n. sugártestbe, a sugártest - m — 8