Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Költemények

TEMETŐBEN. Van-e olyan ember, kinek a szemébe cTemetöi gyertyák gyönge sárga, fénye J{önnyeket ne csalna ? Van-e olyan ember, kinek nincs halottja, Virágot ne vinne koszorúba fonva göröngyös halomra ? Szívét meg ne szállna fiatalnak, vénnek, êfogyha szól halottért a legszentebb ének, ïlnnepi zsolozsma<A koszorú hervad s a sok gyertya fényi oMind elalszik s feljön az igazi égi Gsillag ragyogása. Szell'ó suhan át a temetői tájon S néhány ill felejtett kis madár az ágon Sír az éjszakába . . • III. LÁTOGATÁS. jó kora reggel elmegyek innen százezer csillag jön fel az égre míg odaérek Ott a mi házunk kis fehér házunk zagyva vizének torkolatánál, este felé. Lagzinak illő nagy mulatságra gyűlik a házba sok jó barát, szól a zenéje sanda cigánynak, pirkad a hajnal, még járja a tánc. így megy az nálunk a Zagyva vizénél,