Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

Ujabb bronzleletekről Borsodmegyében. A práehistorikus gyűjtemények színét, virágát a bronzok képezik. A bronz mint tudvalevő, a réznek és ónnak bizonyos arányban elegyített keveréke: ezen keverék fémből alkotta a bronzkori ember kiváló technikai ügyességgel • és sokszor nagy művészi érzékkel eszközeit, fegyvereit, s később a vaskor kezdetét képező u. n. ..Ifallstadti" korban, ebből trébelte díszedényeit. Mag varország egyike Európa bronzemlékekben leggazdagabb tájainak, sa brônziiidustria itt s/.ámos specialis helyi typust is létesített. Alig van hazánkban ember, kinek kezei közt meg" ne fordult volna egv s más, a szán tó-vető ekéje által a földszinre hozott, fényes smaragdzöld patinaju bronztárgy. A bronzkor Börsodmegyében is nagy fejlettséget ért el, s siiiïin -találkozunk az akkor itt élt népek emlékeivel. A bronzleletek gyakorisága alapján mondhajuk, hogy Borsodmegye egyike az ország bronzban leggazdagabb meO */ O */ CT ö © CT gyeinek. Már az 50-es években került a Nemzeti múzeumba a cserépjâ] vi-loïtàt s azt követik szakadatlan sorozatban az abodi\ sajó-szentpéteri, edelényi I. és II. ; szendrőládi I. és II; szakácsi, bogácsi, bótai\ miskolczi, aranyosi stbi szebbnél-szebb őskori bronzleletek. E gazdagságot mutatja az is, hogy rövid két év alatt három kincsleletet és számos szórványos leletet tudtunk fölmutatn i. A bronzleletekből a legnagyobb figyelmet a kincsleletek érdemlik, s ezen föntemlitett három bronzlelet um. a geszti, mocsoíyás pusztai és negyesi fogja képezni tárgyát jelen értekezésemnek. Ezen bronzleletekből a mocsoíyás pusztai és négy esi a borsod-miskolczi múzeumban vannak, a harmadikra nézve is bírom a tulajdonos Sennovits Gyula geszti ev. ref. tanító úr szives igéretét, hogv

7 azt muzeumunkban fogja elltél vezni.