Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

lására. hogv ez mennyire sikerült, a lefolyt néhány hónap alig elegendő, de ezt idővel is inkább mások bírálhatják meg jogosan és igazságosan. A másik czél. mely szemeim előtt lebegett, az volt, hogy példát mutatva, serkentsük komoly munkára azokat, kiknek lelkében megvan a munkához szükséges kedv és tehetség, de hiányzott a tér, melyem fáradozásuk eredményét bemutassák, hiányzott a czél, melyért munkálkodjanak. Abban nem csalatkoztam, hogy városunk tudományokkal foglalkozó erői szívesen fognak sorakozni a kibontott zászló alá. Hiszem és reménylem. hogy eljön az az idő is, mikor a jó példa tettre fogja serkenteni azokat is, kik a tanulmányozás terén magukat még csak műkedvelőknek tartják, de idővel tartózkodó álláspontokból kilépve, meg fognak győződni a felől, hogy a szorgalom és igyekezet hivatalos tudósokká emeli a műkedvelőket is, be fogják látni, hogy a kedvünkhöz és képességűiíkhöz mért tudományokkal foglalkozásnak megvan a maga gyönyörűsége, mely tartósabb örömet nyújt, mint némely más szórakozások hajhászása. Ebben a tekintetben is sikert reménylek, mert a szépnek és jónak is megvan a maga vonzó ereje. Akadályokra eddig is bukkantunk, azokat ezután sem kerülhetjük el teljesen, de azok elhárításához erőt ad nekünk jövőre is a jók és nemesek támogatása és segítsége. A kezdet nehézségein tul vagyunk, a feltalált ösvényen bátran haladhatunk előre. Jövőre is kérjük azok támogatását és segítségét, kik magukban kedvet és erőt éreznek városunk mivelődésének elovitelére. Miskolezon, 1902. április 30. Porcs János, az irodalmi szakosztály elnöke.