A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1900. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

csak a legfelsőbb régiók privilagiuma volt, de kimutatható ennek hova tovább szélesebb körökre való kiterjesztése. A művészeti érzés pedig a legalsóbb rétegekben és már a legrégibb időkben nyilvánult, habár sokszor barbár és kegyetlen módon. Hiszen már a régi rómaiakról feljegyezte a világtörténelem, hogy a kenyeret és círcust együtt emlegette. S ez természetes is, mert az élet csak vegetállássá válna, elvesztené minden zománczát és hímporát, varázsát ós gyönyörűségét, ha művészetek nem lennének. Miskolczon ós Borsod vármegyében közművelődési és múzeum egyesületünknek jutott az a nemes feladat, amelyet előbb vázolni szerencsém volt. Terjeszteni és népszerűsíteni a tudományosságot előadások és felolvasások által, ápolni és fejleszteni a művészeti érzést, hangversenyek ós estélyek, képzőművészeti kiállítások rendezésével. S ha e tekintetben a múlt évet illetőleg nagy és kiváló eredményekre nem is hivatkozhatunk, ennek oka a kezdet nehézségében, sok részben a közönyben, az anyagi viszonyok múlt évi kedvezotlensógében keresendő. Egyesületünk a mult évben lehozta az Uránia tudományos színházat, amely három esti előadást tartott, a nagy közönség és két délutáni előadást a tanuló ifjúság számára. Az előadások nagy mértékben voltak látogatva s minden tekintetben sikerültek és tanulságosak voltak. Rendezett egy nagyobb szabású hangversenyt, amely ha anyagilag nem is, de erkölcsi tekintetben és a művészetet illetőleg kiválóan sikerült. Végül nagy látogatottság mellett megtartotta a f. évben a márczius 15-ki ünnepélyt. Tervbe lett véve a szabad Lyczeum mintájára előadások tartása is, melynek megvalósítása a f. évnek a feladatát fogja képezni. Egyáltalában egyesületünknek tartózkodnij kellett a házi estélyek és concertek rendezésétől,"miután közönségünkben ezek látogatására a rendkívül szűk " anyagi körülmények folytán semmiféle hajlandóság sem mutatkozott, amint ezt a tartott hangverseny látogatottsága, vagy