PAP MIKLÓS: Debreczeni Ember András és Maton János leírásai Tokaj-hegyalja és Zemplén településeiről (Documentatio Borsodiensis 6. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)

Tokaj-Hegyalja és Zemplén megye településeinek leírása

Nagy hírét és nevét a feje elállja. Fekszik a nagy hegy alatt, mely a mappán is nagy, Melyből, ha pénzed nincs, örömest csak szaldj, Fa nemléte miatt gyermeked is megfagy,

3

1 A sok költség miatt ott soká ne maradj ! Elég vagyon vize, nincs szabad erdeje, Sem kaszáló rétje, nincs semmi mezeje, Szoros helyen fekszik, nem terem kenyere, Az életnek pedig ez az egy veleje. Más felől mellette a Bodrog, a Tisza, Körülfogta, amely oldalát kimossa, Ki ott jár nagy sárba, nem vágy oda vissza, Mert a vizet s nagy sárt szekerével vissza. Tisza, Bodrog fogja körül romlott varát,

32 Káposztát kapálni küldjed belé Sárát, Sok tisztnek szakácsa szedhet hagyma szárát, Olyan semmivé lett, nem látod semmi kár ját. Tiszántúlról hordja ez minden élelmét, Onnan gazdálkodik, veszi segedelmét, Drága pénzen szerzi az ő jövedelmét, Egyedül pénzben veti hiedelmét. A benne lakó nép kapás, kereskedő. Mesterség gyakorlás, borral kupeckedő, Sok benne korcsmáros, az ízetlenkedő, Egynek, másnak nevén éltén vetélkedő. Ennek a lakosa áll gyülevész népből,33 Akárhonnan jöjjön a tekerületből, Csak tudjon valamit akarni nemzetből, Helyt talál közöttük, nem űzik helyekből. A régi jámborok, kik lakosok voltak, Gyámolul haszonta ő mellettek szóltak, A megmaradásban hasznosan szolgáltak, Gyökeres és nemes úri renddel holtak. Alig van közöttük mar most magyar ember, Hasított ruhába jár e Tot Rip meister, Kom eszni, kan trinkni maj Liber Her Svager, Honnan jössz, hová mégy kérdezik her terher.

34 A tanácsban három, vagy négy magyar vagyon, A Dajtser beszél ott Causánsnak nagyon, Svajner proelámálgat rosszra ne fakadjon, Ő ért a törvényhez a magyar hallgasson. Folydogál a törvény ottan, amint lehet, Amennyire törvény tudásuk elmehet, Gonoszra célozó ítéletet vehet, Az egymáshoz hajló szív amit eltehet. De bizonyos dolog mely nyomorúságban, A jövő járótól nagy mártíromságban,

3

6 Vágynak kik szolgálnak nyughatatlanságban. Éjjeli s nappali nyughatatlanságban. Mert egy napja sincsen, hogy ne volna kérő. Ez híres városba útjából betérő, Szegény lakosokat nagy bajba keverő, Adófizetésben házából kiverő. A népe nem cifra, csak közönségesen Jár mind férfi, asszony, nemigen pipesen, Akik szolgálatban vágynak már hegyesen,