PAP MIKLÓS: Debreczeni Ember András és Maton János leírásai Tokaj-hegyalja és Zemplén településeiről (Documentatio Borsodiensis 6. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)

Tokaj-Hegyalja és Zemplén megye településeinek leírása

Az áldást két helyen az Istentől kérik, Zöld tornyú templomban őfelségét félik, Más felépült helyen szent ünnepét ülik, Akik könyörgéssel mindeneket nyerik. Ezen kevés határt megáldja az Isten, Hogy az elvett jókért a nép jóval legyen, Dicséret mondással hálaadást tegyen, Melyért ne forduljon soha rájuk szégyen. Áldja meg ő népét, számát szaporítsa, Ezt semmi nagy ínség soha ne pusztítsa, Minden kérésekben őket megújítsa, Felderült szép egét rájuk fordítsa! »j Azon kétezren, kik pestisben haltak, Azoknak helyébe, kik őrállók voltak, Városnak bajában bástyául állottak, Mást állítson Isten, mert lm ők jól szóltak! Trautson herceg uradalmába RÁTKA Puszta Rátka Puszta Rátka perel az ország útjában, Amely már svábokkal sűrudik sorjában, Csak konkoly és méreg lészen valójában, Régi magyaroknak szíve csomójában. MEZŐZQMBOR Lebuj t Zornbor Lebújt Zornbor, elment kies mezejére, Három náz udvarral néz fel a hegyére, örömmel akarna menni szeleiére, Vagy által Becserén kaszáló' rétjére. De nem lehet az most, míg pusztán üldögél. Országútján járó népeknek süvegel, Mert nincsen még teli ablaka üveggel, Isten tudja mikor azokból nézegel. Bizony a lakásra ez jól elláttatik, Mert az elélésre minden találtatik, Régi nagy városnak ez observáltatik, Most Mád városától határa bíratik, Gróf Aspermont urasága alatt.13 MÁD Nem jól álló Mád Az ország útjáról Mádot, ki szemléli, Két hegy közt egy völgyben szemével felleli, Csergedező vizét hosszára kémleli,