KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
Szűcs Miklós naplójegyzetei
itt Csohány M(iklós)t Vadnay Barn(abást) Szathmárij P(ált) Telegdy P(ál)t találtuk. Teleg-dy P(ál) előre írá nekünk, hogy ő lakhelyét változatlanul akarván igyekezni fog olly szobát venni ki, mellyben vele mi is megférjünk, találván is illyet /rHosszú utcza 214.sz(ám). Morbiczer Kár(oly) nevű asszony szabónál 2.ik. emelet :/ mindjárt szállásunkra hurczolkod tunk, havonként h p.frt. bért fizetendőnk, inasának pedig felszolgálásáért l.p. frt. hárman. Lakhelyünk elrendezése után megyénk egyik követének Palóczy L(ászló) úrnak áta.dtuk az őt illető leveleket. Ezután barátink Po'sony mulató helyére, a' ligetbe, hol épen vasárnap lévén, sokan gyűltek öszve •- vezettek bennünket, a' Duna hajóhidján keresztül menvén egyenesen ezen a szép mulató erdőcskébe lép az ember, a' hidon kocsin jöve Szerencsy 1st(ván) Személynök. A' ligeti kávéház előtt egy asztalnál ültek több követek, 's ezek közt a' legjelesebbek, 's csillagai ezeknek is Deák Ferencz, Klauzál Gábor. Járkálván az erdőben, mutaták Vörösmarty Mihál koszorús költőnket. A' beszélgetések tárgya ekkor azon zavar volt, mellyét tegnap a z ország teremé karzatának valami reccsenés miatt képzelt leszakadni akarása okozott, mi az ülést szétriasztá, mert kiki életét veszedelemben vélé forogni. 5-én Látám meg először nemzetem képviselőit, kik kerületi ülésben valának ekkor összvegyülve. A' (3I b) hallgatók közt jelen vala Széchenyi István gr.is. Ennél nagyobb embert még nem láttam, 's alig is látandók valaha, ő az ki a' leghőbb honszeretetből ihletve, át.tudná látni, mit milliók nem is sejtenek, hogy a' magyar nemzet hátramaradásainak nem erőtlensége, sem nyomatása fő oka, hanem saját tunyasága. 0 súgta fülébe e' népnek, hogy a' természetnek temérdek adományai vágynak birtokában, ne vesse meg azokat, hanem ébredjen és nyújtsa ki kezeit utánok, elő is ment jó példával, mint kell honi kincseinknek hasznát venni. Nem csak az köszönhető neki hogy nemzetünkben, az önérzés napról napra erősbödik, hanem, majd ha, bár századok múlva is , magyarhon Europa mi veitebb ' s boldogabb országai sorába emelke dik . ezért is egyedül őt illeti a' dicsőség, mert az nem egyéb
