KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)

Szűcs Miklós naplójegyzetei

lek titkos törvények szerint, s' mint a' napnak hogy megvirrad­jon s' a' villámnak hogy kilöveljen nem parancsolhatsz, úgy en­nek sem. És nem vagy méltó rá ha elszalasztasz csak egy alkal­mat is tűndérországába bepillantani, mert a legkisebb gondolat drágább a' legnagyobb gyémántnál, mivel az nő, ki nő egy világ­gá, ez fogy s ! végre hamuba röppen el. Tehát ezután is szedjük föl a' csigákat, gyűjtögessük a lepkéket, rakjuk tárba a' növényeket, a' fillérek lajstromát folytassuk, de legyen naplónk ötleteink számára is, és minden napot azzal végezzünk be, hogy ennek gondolatait ad­juk az előbbiekhez. Engedni csak egy isteni szikrát is haszta­lan elhullani tékozlás s' bün az emberi nem ellen, mert az el­me annak nálunk csak letett tulajdona, és vétek Isten ellen, ki adván azt, adá a' legdrágább kincset, mi értékben napokat s' csillagokat meghalad. Lehetetlen is hogy tékozló! (!) ellen ne legyenek menykövei. Szemere Bert(alan ). Kölcsey és Szemere ide jegyzett szavaik eléggé kifejtik a' napló vitel hasznait. Én is lehatározám tehát magamban, eddigi naplómat rendbe szedni, folytatására pedig nagyobb gondot for­dítani. Ehhez is nehéz a' kezdet, mind az által sietek hozzá fogni, mert gyakorlat tökéletesbit mindenben. Január elején, 1842. Visszatekintek emlékezetemmel azon időkre is midőn naplót nem vivék, és mi ide való eszembe jut azt is feljegyzem. Esz­méletem leginkább ott kezdődik, midőn a' szűk esa( 4 a )ládi kört elhagyva, nagyobbnak, t.i: az iskolainak levók tagja. Itt tehát csak azt jegyezvén meg, hogy l82o-ik évi Jul' 31-én szület­tem. (...) L mi (2? a) Julius 5-én reggel 8-kor betegségéből fellábadozott bará­tunkkal Kúthy S(igmond)dal diós Győr regényes völgyébe rándu­lánk ki, megnéztük a' papir és fürész malmot, a' csepegő kő bar lángba a' viz be nem eresztett. 6-án vált el tőlünk Kúthy S(igmond). Ezen ifjúval! kölcsönös rokonszenv a' legbensőbb ba­rátságot szövé köztünk, s' valóban érzékenyen esett távozása, az egri vásárra menőkkel utazott el, a' vigasztalt bennünket. kú

Next

/
Oldalképek
Tartalom