KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
A naplóíró Szűcs Miklós
miatt gyakori igény volt, hiszen a család nemesi eredetének bizonyításával adómentességhez, nemesi előjogokhoz juthatott a család minden tagja. Kétségtelen tény, hogy a nemesi cim adományozásának körülményeit feltáró ügyvéd munkája nagyon hasonlíthatott a történészéhez, hiszen levéltárak iratai között kellett megkeresnie azokat a dokumentumokat, amelyek a család nemesi eredetét bizonyíthatják. Idősebb Szűcs Sámuelnek tehát történész érdeklődésű férfinak kellett lennie. Görögül, héberül, németül egyébként ragyogóan olvasott, fordított, s gondosan ügyelt arra, hogy gyermekeit az irásvetós mesterségébe maga vezesse be. Valami rajzkészsóggel is kellett rendelkeznie. Sok-sok hivatala, szülői erénye mellett azonban különösképpen pozitiv jelenség az életében, hogy napjairól maga is vezetett jegyzeteket. Naplókötetei közül sajnos, csak a diákéveit 2 8 tartalmazó kötet maradt ránk, bizonyos azonban, hogy több kötetesnek kelett lennie, hiszen mindkét fia, Samu és Miklós is megjegyzik egy helyütt, hogy apjuk naplóit élvezettel olvasták. Miklós annyit jegyez meg apja naplójából, hogy abból bizonyosodott meg, hogy 1833-"tói 1836-ig ugyanolyan száraz időszak volt, mint a hatvanas évek eleje. Ebből arra lehet következtetni, hogy későbbi kötetek is lehettek. Szűcs Sámuel szerint 29 néhány irása nyomtatásban is megjelent. A naplóját precízen vezető, a családjában nagy tekintélynek örvendő apa kétségtelenül inspirálta e tekintetben fiait is. Legidősebb fiától, 30 Samutól tizenhárom kéziratos naplókötet maradt ránk. Diákéveitől szinte haláláig irta tele naplófüzeteit. S mint ahogyan arra már néhány helyen rá is mutattunk, ez a tizenhárom kötet nagyszerű krónikája a mult századi Miskolcnak. Samu is ugyanarról az álláspontról indult el, mint öccse, Miklós. Ez természetes is, hisz egészen a Pesten töltött gyakorlati esztendeig együtt tanultak s együtt is laktak. A juratériában vált ketté életútjuk. Samu Hubay ügyvédhez, Miklós pedig Hegyessy Péterhez ment gyakorlatra. A barátság azonban, amely sok esetben többet jelent a testvéri kapcsolatnál, mindvégig megmaradt közöttük. Samu kéziratos naplója, amely műfaja tekintetében inkább a napi krónika felé hajlik, nagy érték a város történetében kutatóknak. Samu mindent maglát, mindent feljegyez, részt