KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)

Szűcs Miklós naplójegyzetei

26-án Sajnálat kel bennem mindenkor annak látására, hogy fiatal Íróink erőiket, külföldi tárgy kidolgozására fordítják. Közelebb Eördegh István Corday Chariot te-ja költé fel ez ér­zést bennem. Mert bizony sokkal többet tesz a' nemzetiség elő­mozdítására, ki nem csak magyar nyelven, hanem magyar történe­tet is ad elő. Nagy a' hasonlat (23 a) a' szerző e műve, és a' Regnault család közt című beszélye közt. A' darab meséje csak ennyi. Chorday Charlotte testvérjét Marat megöletti, Charlotte a' gyilkos ellen bosszút táplál magában; 's midőn kitudja hogy azon ismeretlen férfi ki ő neki udvarol, épen Marat légyen, ez alkalmat használja bosszúji kivitelére. Fölkeresi Marat midőn fürödni akar, és agyon szúrja. 3o-kán E' nap tűzetett ki Gyuri és Bertus öcséim elindulá­sául Késmárkra , hol a' német nyelv kedvéért, és az elsőbb a' honi magány jog tanulása végett is egy iskolai évet töltendők. Gyuri már néhány nap olta egéssége változását panaszolja, és igen kedvetlen, de maga is azon reményben ran, hogy a' termé­szet munkája által rövid időn visszanyeri egészségét. Gyengél­kedése miatt már el is kíváná atyám útjukat halasztani, de mi­után tegnap melegben fürdött, mint mondja az éjjel igen jól aludt, semmi bajt nem érez: mindazáltal az orvostól is taná­csot kére atyánk, ha bocsáthatjuk e őt útra? Mire igenlő vá­laszt nyervén, minden szorongató aggodalom nélkül, csupán a" hosszas távol lét kedvetlen érzetével eresztők el őt. Bertus­sal együtt Topperczerné szekerén Késmárk fele. Elolvastam Szigligetytől Ciliéi Fridrik című drámát. Váz­lata ez: Cilley komornyikjának Robertonak leányába szerelmes. A' leány nagyravágyó atyja ennek őrül, de nagy akadály van út­jában - melly Veronnak C(illei)hezi felemeltetését gátolja, t.i.: Ciliéi nője Frangepan Er'sebet, hogy ezt az esztelen a­pa elháríttsa, Ersébetet hűtlenség gyanújába bonyolítja Gyulá­val, saját lánya jegyesével. E' miatt Ciliéi elűzi nőjét fiá­val együtt; Roberto gyilkosokat bérel megölésükre, de megmene­kednek, 's épen midőn egybekelni akarna Ciliéi Veronnal elő­jönek az elűzöttek Frangepan pártfogása alatt, 's így kisül­vén az ármány a' bűnösök lakolnak. ( . . . )

Next

/
Oldalképek
Tartalom