KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
A naplóíró Szűcs Miklós
pen sem szenvedhették el a náluk csak alig néhány ç •= - cendŐvel idősebb tanítóktól, akik még szakmai tekintélyt sem tudtak maguknak szerezni. Magyarul, a magyar irodalomról és történetről jóformán semmit sem tanítottak. 1 ^ A rosszemlékű miskolci iskola után jogi tanulmányokat a késmárki ágostai hitvallású líceumban végzett. 1839-ben országgyűlési gyakorlatra Palóczy László mellé ment Pozsonyba. Palóczy a reformkori Miskolc legjele17 sebb politikus képviselője. Szemere Bertalan képviselőtársa volt. Szűcs Miklós l84o-ben Pestre került, ahol a patavariát Hegyessy Péternél végezte. Hegyessy, mint Szűcs Miklós naplójából is kiderül, meglehetősen konzervatív gondolkodású, inkább birtokában kedvét lelő honoratior volt, aki a fiatalember radikalitását mindenképpen fékezni szerette volna. Megtiltotta neki azt is, hogy lakásán fiatalemberekkel találkozzék. A Pesten eltöltött egy esztendő kitörölhetetlen nyomot hagyott a fiatalemberben. Principálisa, Hegyessy minden óvatoskodása, figyelmeztetése ellenére részt vett a fiatalok mozgalmában. Szűcs igen gyakran eljárt a Pri vor szky-kávéházba, ahol akkor a haladni akaró ifjúság találkozott. A kávéház gazdája rendszeresen járatta a lapokat, ezeket itt elolvashatták, s egy-egy izgalmasabb hirt vagy belpolitikai eseményt gyorsan meg is beszéltek. Innen indult a negyvenes évek pesti fiatal18 ságának minden haladó megmozdulása. Ügyvédi vizsgát 1841ben tett, s ezután Miskolcra tért vissza. Felnőtt éveiben gyakran ébredt fel benne a gondolat, nem tette volna-e jobban, ha nem jön haza Miskolcra, hanem Pesten próbál magának klientúrát teremteni. Miskolc valószínűleg nem elégíthette ki annak ellenére, hogy a kor egyik legjelesebb politikusa. Szemere Bertalan közvetlen környezetéhez, politikai pártjához tartozott. 1841 novemberében Borsod megye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezték ki. Erről a hivatalról azonban lemondott, s 1843-ban magánügyvédi praxist kezdett. 1845-ben megyei táblabíróvá nevezték ki. Ezt a hivatalát 1849 augusztusáig viselte. A polgári és fenyítő törvényszéken ülnök volt, s Szemere Bertalan ajánlatára 1846-ban árvaszéki ülnökké is választották. 1848-ban a földhitelintézet ügynöke, valamint a Közlöny cimü lap miskolci levelezője volt. 1848-ban beállt II
