V. Busa Margit: Kazinczy Ferenc bibliográfia (Documentatio Borsodiensis 2. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)

Előszó

gékony vállalkozókat, S basszuk, bogy ez a bibliográfia nem idegen Kazinczy szellemétől sem. Ugyanis Kazinczy Ferenc volt az az iró, aki önmagáról és kortársairól minden jellemzőnek vélt apróságot följegyzett; aki nitt abban, bogy az igazi iró egyetlen sora, egyetlen tette sem megy veszendőbe. Az Írás megmarad, és tanúskodni fog a kései századoknak, Kazinczy Ferenc szenvedélyesen gyűjtött: kódexeket, kéziratokat, térképeket, régi, ritka könyveket stb. Élete végén pedig - a sors iróniájaképpen - levéltáros lett. Müveinek és a róla irott müveknek bibliográfiába foglalt tanúsága szerint valóban megmaradt, nemcsak főleg naplóinak, útleírásainak, leveleinek "irásmüvészete", hanem emberi és művészi példája is, A ferenci abszolutizmus árnyékában, súlyos börtönfogsága után, családi viszályoktól és anyagi gondoktól sújtottan tanúsította, hogy a céljában, igaz ügyében hivő ember élete értelmes és értékes. Nem olvashatta az erre a végkövetkeztetésre jutó példakép, Goethe sorait, de a goethei életmű örök igazságát maga is vallhatta: "Szép volt, mégis szép!" Ez a bibliográfia bizonyság: Kazinczynak.meg kellett vivnia a harcot a magyar nyelv érdekében; halálának 15O. évfordulóján is vannak lelkes olvasói. Fried István