Végvári Lajos: Kondor Béla emlékkiállítás a Herman Ottó Múzeum képtárában - Borsodi kiállítás vezetők 3. (Miskolc, 1977)

Bevezető

tette fel benne a fényképezés iránti érdeklődést is. Gyanakvó és lázadó természete állandó konfliktusok forrása volt. Munkájába sem tűrt beleszólást: legszigorúbb bírálója és hajósára volt önmagának.

Főiskolai évei alatt beható anatómiai tanulmányokat is végzett: stílusának, látásmódjának alakulására nagy hatással volt anatómiaprofesszora, Barcsay Jenő festőművész. Korán kialakult művészet- történeti- érdeklődésének iránya: főiskolás korában Signorelli, a trecento mesterek, Dürer, Grünewald, Hieronymus Bosch és Rembrandt munkáit tanulmányozta. Magyar elődei közül Kmettyt, Uitzot és az aktivistákat értékelte. Főiskolai tanulmányait a 22 lapból álló Dózsa-sorozattal fejezte be. Művének drámai ereje, a hagyományt újraértelmező eredeti stílusa élénk visszhangot keltett, ettől a műtől számíthatjuk a magyar grafika megújulását.

Első jelentős kiállítása a Fényes Adolf- teremben volt, 1959-ben, ezt követte 1964- ben a nagyszabású székesfehérvári bemutató. Gyakran tartózkodott a miskolci művésztelepen, a miskolci grafikai bien- nále egyik alapítója volt. A második bien- nálén ő nyerte el a nagydíjat. Ugyanebben az évben a tokiói grafikai biennále díját is elnyerte. 1968-ban a velencei bi- ennálén szerepelt. 1970-ben rendezte utolsó önálló kiállítását a Műcsarnokban. Számos illusztrációt készített többek között Blake, Dylan Thomas, Jarry, Madách, Shakespeare műveihez.

Egyetlen pannója a Margitszigeti Nagyszállót díszíti. Fényképfelvételeit 1973- ban mutatta be a Helikon Galéria.

Posztumusz kiállítása volt a Tihanyi Múzeumban 1973-ban, majd a megközelí- 6