H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)

Fiatalkora és indulása

ra. Tenmészetszeretétének mély gyökerei a szülői házban alakulnak ki. Apja is nagy természet- rajongó, tőle tanulja el egészen fiatalkorban a madár- és állattömés mesterségét, amit később művészi tökélyre fejleszt. Az élővilággal kapcso­latos ismeretanyagát, az alapokat attól az apától kapja, aki állandó levelezésben áll a két Brehm. mel. Érdeklődését nem elégíti ki az) amit már mások ismernek, tudnak, lázasan fordul az új, az ismeretlen felé. Ezért sokszor napokat, heteket csavarog már fiatal korában a Bükk hegyei, völ­gyei között kutátva, szemlélődve, mindent élesen megfigyelve, úgy elraktározva ismeretei tárhá­zába, hogy élete későbbi szakaszán ezek a korai megfigyelések felismerhetők legnagyobb, legje­lentősebb alkotásaiban is. A szülők úgy próbál­ják megakadályozni hosszas csavargásait, hogy eldugját ruháját, cipőjét, de számára ez sem akadály, mert még kemény téli időben is képes kiszökni a szülői házból a Bükk hegyei közé, a hámorok vasmunkásai viszik haza az agyonfa­gyott, mezítelen fiút, amire súlyosan rá is fizet, mert ennek a gyermekkori meghűlésnek az ered­ménye korai nagyothallása. Élete későbbi szaka­szában egy tátrai viharban szerzett úja'bib meg­fázása annyira rontja hallását, hogy 50 éves ko­rától, mint teljesen süket ember él tovább. Természetrajongását, ha a szülők nem is el­lenzik, de azt mégsem nézik jó szemmel, hogy fiuk tanulatlan ember maradjon. Az orvoscsalád rákényszeríti, hogy a miskolci lakatosüzemből előbb a korompai gépgyárba menjen, majd ké­sőbb beiratkozzon a bécsi politechnikumba, ami_ vei az a cél, hogy műszaki ismeretek szerzése után majd mérnököt neveljenek belőle. A csa­lád ezt a pályát szánja fiának. A bécsi továbbtanulást atyja váratlan halá­la akadályozza meg, mert a sok gyermekkel itt­maradó özvegy édesanyja anyagiakkal a továb­biakban nem tudja támogatni, így most már ön­szántából helyezkedik el Bécsben egy géplakatos üzemben, életében másodszor így lesz fizikai munkás. 1857_ig folytatja ezt a kenyérkereső fog­lalkozást, amivel azonban csak a nappalok tel­nek el, az éjszakákat tanulással, ismeretei bőví­tésével tölti, a szombat délutánok és vasárnapok 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom