H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)

"A magyar pásztorok nyelvkincse"

t

nem mint cselekvő organizmust, mint élő, alkotó világot formáló egyént vizsgálja az embert.

1906- ban elindítja a madarak és fák napján nak mozgalmát, mely szinte napjainkig él iskolai hálózatunkon keresztül. Ez évben tünteti ki a Magyar Természettudományi Társulat a Szily Kálmán-emlékéremmel és 1913_ig 16 bel- és külföldi tudományos társaság választja rendes, ill. tiszteletbeli tagjává.

„A magyar pásztorok nyelvkincse”

1907- ben hátat fordít végleg a politikának. Ennek köszönhető A magyarok nagy ősfoglalko. zása. Előtanulmányok c. kötet, ami 1909-ben jelent meg, benne a magyar állattartás történetének vázlata. Több nagydíjat, tudományos pályadíjat ítélnek neki, újabb tudományos társaságok választják tagjaik sorába. 1914-iben, élete 80. éve felé közeledve adja közkézre utolsó nagy munkáját, A magyatr pásztorok nyelvkincse c. hatalmas, közel 800 oldalas terjedelmű kötetét. Ennek előszavában még hallatlan szellemi frisseségről tesz tanúbizonyságot, mert ki meri jelenteni, papírra vetve, hogy a négy kötetre tervezett nagy mű hátralevő két kötetét most rendezi sajtó alá. Sajnos már ezt is, ezt a felbecsülhetetlen mértékű mesterszótárt akaraterejének végső megfeszítésével, nyelvanyagának becsétől áthatva adta sajtó alá, mert legyengült szervezete felmondja a szolgálatot, amiben nagy szerepe van 50 éves kora óta fennálló teljes süketségének. Tudományos munkássága „hattyúdala” ez. Nyelvtörténeti és népnyelvi anyag magyarázatokkal ellátva, lexikonszerűen szerkesztve. Ez a kötet is bizonyíték arra, hogy legtöbbet a néprajztudománynak adott főleg amiatt, hogy az általa föltárt és közkézre adott írásaiban felbecsülhetetlen értékű anyagot mentett meg az utókor, a mi számunkra. Módszert is adott komplex kutatásaival, amivel a ma tudósa számára is lelkesítő példát nyújtott.

77 éves korában elgázolja egy villamos, a pesti utcán közlekedő agg tudóst. Utána még kilábal egy agyvérzésből, megtanul másodszor ír_ 39 ni. De amikor 1914 decemberében, a mai Mú-