H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)
Hermann Ottó és a Magyar Tudományos Akadémia
badsághős hamvait hazaszállítják és az egész ország népe arra készül, hogy kegyeletét lerója a Kerepesi temető nagy ravatala előtt. Herman Ottó mozgalmat indít, hogy az ország minden megyéjéből küldjenek egy zacskó földet Buda. pestre, hogy ne csak a főváros, hanem az egész ország földjében térjen majd nyugovóra a nagy szabadsághős hamva. A sírnál Herman Ottó is búcsúzik Kossuth Lajostól. Jövőbe látóan idézi az állampolgárságától is megfosztott nagy „hontalan” utolsó találkozásuk alkalmával mondott szavait: „Te mondád, ha majd eltemetnek, akkor feltámadok síromból és akkor a Kossuth név nagyobb lesz, mint volt valaha. Igaz. Ez úgy lesz, mert másképp nem lehet: Temessenek a Cheopsz romjai alá; döntsék sírodra Ázsia egetostromló hegységeit, mind hiába: Te fel fogsz támadni! És megmozdul minden hant, föltámadnak a népszabadság legendái, dicső vezérei — föltámadnak mind és minden...” Herman Ottó és a Magyar Tudományos Akadémia Az akadémiai tagságot még 1884-ben egy hírlapi nyilatkozatban utasította vissza, nem kisebb embernek, mint a főtitkári tisztet betöltő nagy költőnek, Arany Jánosnak írt levelében: „Én a szabad kutatás és szabad bírálat embere vagyok; a tudományban sem pajtást sem urat nem ismerek, s ennél fogva csak olyan testületnek lehetek tagja, melyben a döntő szó a szakembereké; ellenben nem kívánok helyet oly testületben, melyben a döntés főbb része oly dignitariusoké, kiknek méltóságos voltát nem bolygatom ugyan, de akiknek tudományos értékéről nekem — tudományos munkálataik sajnos hiánya miatt — fogalmam sincsen”, de meg azért is, ,,hogy legyen ezen a címkórságos magyar glóbuszon legalább egy ember, aki cím és rang nélkül, éppen csak mint ember, meg tud élni munkával”. Kossuth temetése után ennek ellenére meg33
