H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)
Kossuthtal kialakuló barátsága
megégett. Ez történt 1858-ban. — Ennyit a család szellemére nézve. Jó barátom Teleki Sándor a költői, azt mondotta volt nekem, hogy a Kolozsvárt megjelenő „Magyar Polgár” c. lap Kegyelmességed helyeslését bírja. Megjegyzem, hogy ez akkor volt, amikor e lap Lónyai ellen izgatott. Legélesebb cikkeit én írtam és megtiszteltettem három sajtóperrel, amelyet Lónyai bukása után tárgyalni nem mertek; tudták, hogy védelmezni fognám magamat, s nincsen esküdt, aki bűnöst mondjon. A lap szerkesztője Péchy Manó grófnak hízelegvén, én legott kiléptem, azóta a természeti tudományokkal foglalkozom; jelenleg a magyar Aranelógiát (póktan) írom. Sohasem szűntem meg nemzetem szabadságáért tenni és izgatni. Az országot, népét tanulmányozom és ismerem. Hitvallásom: szívem, eszem és meggyőződésem után a köztársaság. Evvel azt hiszem, bemutattam magamat. A köztársaság eszményem, s minden lépésemet feléje irányozom, de számolok a viszonyokkal is, mert nem magamba, egyedül akarom eszményemet megközelíteni: a nemzettel tartok. A nemzet közszellemét tekintve, tudom, hogy csak apró, lassú lépésben lehet haladni; sőt néha haladni nem is lehet, mert minden erőt a visszaesés feltartóztatására kell fordítani.” A ketőtjük közötti levélváltás az emberiség helyzete, sorsának jövőbeni alakulása köré fonódott. De tudományos kérdésekről is sokszor váltanak szót egymással, hiszen Kossuth Lajos nemcsak politikus volt, nemcsak a szabadságharc vezére, hanem nagyon sok területen tevékenykedő polihisztor, aki érdeklődött a természettudományok iránt, főként botanikával foglalkozott. Herman Ottó pókokról szóló könyvét Kossuth Lajos terjedelmes levélben köszöni meg. Mint beavatott, több szákkérdésben vitatkozik Her_ mannal. A kettőjük közötti örök barátság mégis a szabadság érdekében folytatandó harc jegyében a nép felemelkedéséért folytatott kemény 15 küzdelemben kovácsolódott eggyé.
