H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)
A kolozsvári évek
amit a harcok idején a fején lőttek keresztül. Hazatérése után Kőszegen telepszik meg és mint fotográfus próbál megélni. Elképzelhető, hogy milyen elviselhetetlen kenyérkereső foglalkozás lehetett ez számára, amikor soha élete és munkássága egész, hosszú idején egyetlen alkalommal sem illusztrált még cikket sem fotóanyaggal. Ezeket mindig saját /maga, vagy az általa kinevelt új nemzedék művészi értékű rajzaival tette minden esetben szemléletessé. A kolozsvári évek Amikor eljut hozzá a hír, hogy Erdélyben Brassai Sámuel (3. kép), a kor nagy magyar tudósa meghirdetett az erdélyi Múzeum Egyletnél egy állatkonzervátori állást, azt megpályázza. A kérelme mellé csatolt, művészi módon kitömött fehér pacsirtának volt köszönhető, hogy az állást 1864 tavaszán elnyerte, ami azonban nem fényesen jövedelmező, jól fizetett tudós állása, hiszen Brassai saját csekély évi tiszteletdíjának töredékéről mond le csak azért, hogy rajta kívül még egy embert alkalmazhasson a kolozsvári múzeumánál. Herman Ottó számára azonban ez a legtöbb, hiszen így azzal foglalkozhat, amit szíve szerint élethivatásának tart. Az első évek tanulással, gyűjtéssel, a múzeum szétzilált anyagának rendezésével telnek el. 1964_ben felolvassa első tudományos dolgozatát a kabasólyomról, amiben kijelöli a maga számára a követendő utat: „Az ornitológia fő feladatainak egyike az, hogy jegyezze meg a hasznos és káros madarakat, s mutassa ki a hasznot, vagy kárt a lehető legpontosabban, mert ha ezt nem teszi, puszta időtöltéssé alacsonyul.” Tanulmányainak és könyveinek hosszú sora ezzel indul. Egymás után jelennek meg állattani közlései és a pókokról írott dolgozatai a múzeum évkönyveiben és a bécsi K. K. Zoologisch bota. nische Gesellschaft Verhandlungjaiban. Fő feladatnak az állatok életének táplálkozásának megfigyelését tartja. Ezzel egyidőben bekapcsolódik a politikai életbe is az ellenzék oldalán, egymás után jelennek meg ilyen jellegű írásai a 10
