Walterné Müller Judit (szerk.): Több mint élettörténetek. Sorsok. A magyarországi németség kollektív büntetése a második világháború után, baranyai visszaemlékezések és tárgyak tükrében (Pécs, 2009)

otthonunk, kidobtak onnan bennünket, már mások, telepesek laknak benn, minket pedig összeköltöztettek mással. Mindez 1948. július S6-án, Anna napján volt.

Tudjuk, bogy még lublnui feladataink

p »agy • fönnálló rendelkezések ertrhmt>cn ka kínai nyiu-dlátániuin nem révzetftbetó. végn

én kérőnk minden lia/elérőt: kerestétek fel

!. art a polgári tzeOlSyL aki mini ilyen Mngv.tr

teriiletéröl buaMM uemélyf lehet hndifog-2. Hazatértek fagadáta. A hazatértüket »

I ' i v„í. o. n

TUDNIVALÓK J

У. H- B. Sz. kiküldöttei fogadják я debreceni

Itt minden barátért „Hadifogoly igezolvtoy'-t * „Orvosi ri rugóin ti Iap“-ot kap, A Hadlogolyigazolvány és az ahhoz. tartozó ikuosi

BAJTÁRSI A kővetkező tudni valókat geovLtsgélatiptop okmány, amelyet saji^érdekedazonnal jelentsd ezt az WLimmrdóryégn«.

baÍi: fotvUrtKk); No |&Мм! •itlki'nTM

* kUUlftotla. (Hadifogolyé élfldó-ütvevő tábor,

«Síié« ’kötvén1'

Éljen Rákosi Mátyás, a hadifoglyok hazasegltőjel

•

!

Részlet a “Tájékoztató a hazatért bajtársak részére” című kiadványból. A kis füzetet az első magyar vizsgálati helyszínen, Debrecenben osztották ki a hazatérőknek. Egyszer már elégetésre ítéltetett, de szerencsére Rézi néni meggondolta magát, és végül kivették az elégetendők közül.

Njrllatbogftt

Alul irattaV bflntatÄjojri felel őnnfigQnk tudatiban nyil etkor.unV, bor* Schm» Jdnoend a*. Arnold Tárd* MacaeVn^daad Hdk*cj:l . 6l/a лт. alatti lako'aal S*ovJatunl^ban Grosni vAroa körnat^ban

aun’ааяо1,^\-Лог. e y-tt voltúr* V-?.!. dacawbor íf.-idl 194 '. juliua 24-ig.

Aarein Anlnlnd

liren**v ridtid R4*ye*i u.61.

dbr^Vi Parencnd

( ■

Mac aki

a* al4ir4aok та! c*dia4#ít Ipasoloa. WocnaVn4dae<*t197/. >n f*r ?9.

▼b.tit*wrT

Schmu JAnoené fiacaak*. ‘önad ШЙС'"в«1

A Stari Promislav munkatáborban. Bal oldalt Arnold Mária, Maris néni ül, mellette nővére, Rézi néni, akinek a négy éves kislányát, Annát kellett otthon hagynia. Őt ez idő alatt apai nagyszülei nevelték. Groznijban együtt voltak másfél évig, aztán az „erősebb” Maris nénit mintegy 40 falubeli társával együtt továbbvitték az Urál környékére, Baskíriába. A testvérek egymásról semmit sem tudtak ettől fogva, de a sors úgy hozta, hogy három nap különbséggel, 1948 júliusában mindketten hazatértek. A képen látható lányok, asszonyok közül ma már csak ők ketten élnek. 1946. áprüis 8-án készült a fotó.

Egy kései „elégtétel”: a nyugdíjévekbe való beszámításhoz kellettek a sorstársak igazolásai.

17