Begovácz Rózsa – Burján István – Vándor Andrea: Baranya népművészete (Pécs, 2008)

Viseletek

Cipő / Itsz: 60.220.1.1-2 / m: 23 cm/ h: 25 cm / Bogád környéke felsőszoknyát, hanem a gyászviseletre jellemző nyers színű, sárgásfehér len szoknyát és len inget hordott. Az ingre kb. a 20. század elejéig különös ruhadarabot vettek fel: egy fémszálas mintákkal igen gazdagon díszített selyem mellényt. A 20. században már egy hát nélküli mellényt kezdtek viselni, amelyet hátul pántokkal erősítettek össze. A fiataloké színes kasmírból, az öregeké nyers színű lenvászonból készült. A fiatalok köténye színes, az öregeké fehér volt. A századforduló körül az inget a 20. század polgári öltözetének ujjas blúzféléi kezdik felváltani. A fiataloké és az ünnepi blúz selyemből, az öregeké és a hétköznapi blúz vászonból készült. Az idősebbek régen fehér, majd a fekete szín öregessé válásával fekete blúzt viseltek. Ezt a derékban bő és ráncos ruhadarabot a szoknyán kívül viselték. Színes, sok selymet alkalmazó a kelet-mecsekalji viselet. A hajviselet jellegzetessége a lányoknál, asszonyoknál egyaránt a mélyen homlokba húzott és onnan felfelé sodort haj. Az asszonyok haját hátul kontyba kötötték, ezt régen fehér alapon színes gyapjúhímzésű főkötővel fedték. A főkötő később papírrózsákból állt és apró fémholdakkal, csillagokkal díszítették. Hátul nagy, merev, a nyakat is fedő csokra volt. Vállkendőt is hordtak, mely a fiataloknál piros alapú, alatta keményített fehér kendő volt. A gyászolók és özvegyek főkötője fehér csipke, fehér és kék dísszel. Sok és bő alsószoknyát viseltek, a felső selyemszoknyának felül korca van, melybe egy madzagot fűztek, ezt felvételekor a kívánt méretre húzták össze. A felsőszoknyák igen szép selyemből készültek, de a kötény alatt itt is olcsóbb anyagot hasz55