Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)

Néprajzi Osztály

két gyűjtő és bemutató, művészi vonásokat előtérbe helyező tárgyértelmezéshez tér vissza. A bútorok sora a legarchaikusabb készítési és díszítési módtól a családi manufaktúra termékeiig vezeti a látogatót. A pásztorfaragások több szempontból is egy megszűnt életformára utalnak: a tárgyak készítése a pásztorok sok szabadidővel rendelkező, természetközeli életformájához kötődött, használata a paraszti mindennapokba és rítusokba ágyazódott.

A kiállított különféle textilek, szőttesek, hímzések, viseletek mutatják be a legmarkánsabban Baranya soknemzetiségű voltát. Az eltérő készítési technikák, viselési szokások a bemutatott korszak mellett mind egy-egy néprajzi csoport, nemzetiség vagy akár falu kézjegyét hordozzák.

A népi kerámiákat felvonultató terem az archaikus készítési technikák és használati módok bemutatása mellett a különböző fazekasműhelyek sajátos stílusát, forma- és mintakincsét tárja a látogató elé. Itt szerepelnek a Zsolnay-gyár népies stílusú kerámiái is, alkalmat adva a látogatónak az eredeti népi kerámiákkal való összehasonlításra.

Míg a néprajzi állandó kiállítás a néprajz egy korai felfogására alapozza koncepcióját, az időszaki kiállítások feladata - mintegy forgószínpadként, az állandó kiállítást kiegészítve - a vendégkiállítások fogadása, a néprajztudomány újabb eredményeinek, a jelen társadalom kérdéseire adott válaszainak bemutatása.

Az 1800-as évek végén megalapozott gyűjtemény csak bővülése folytán alakul, a tárgyak kiválasztásának, kiállításának módja által meghatározott értelmezési keret és a kortárs társadalom reflexiói azonban folyamatosan változnak, mindig új kihívások elé állítva ezzel a gyűjteményekért felelős muzeológusokat.

65