Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)

Képző- és Iparművészeti Osztály

Apáti Abt Sándor az eljárást több művén is alkalmazta, illetve a gyűjteményben fennmaradtak eozin-mozaik laphoz készült tervei. Az 1906-ban készült, futó virágokat ábrázoló betétlap Apáti tervezői módszerének változását mutatja. A századforduló éveire jellemző hajlékony, organikus formálása most tagolttá válik, a részletformákban és a kompozícióban is a geometrikus szerkezetek válnak meghatározóvá.

Etruszk feketealakos, fületlen stamnoid edény,

i.e. 520-500 k.

Feketealakos terrakotta, erősen rongált, kiegészített.

M: 40 cm, á: 28 cm, talp: 16 cm, száj: 20 cm Zsolnay Miklós gyűjtéséből, Ltsz. 51.828.

Zsolnay Miklós 1887 őszén, 1888 telén közel-keleti tanulmányúton vett részt. Az utazás a közel-keleti kultúra és főként a művészetek iránt érdeklődő európaiak a korban szokásos útvonalának állomásait foglalta magába: Konstantinápolyi, Burszát, Jeruzsálemet, Port Said-ot, Kairót, Athént. Hozadéka az üzleti tapasztalatok mellett az a csempe és kerámiagyűjtemény volt, amely képet ad a Közel-Kelet kerámiaművészetének gazdag hagyományairól. A gyűjteményben számos izniki és damaszkuszi csempe mellett megtalálhatók a fustati töredékek, és olyan érdekességek, mint az egyiptomi usébti szobor és az etruszk váza. A közel-keleti kerámiák a Zsolnay család ún. tanulmányi gyűjteményét gyarapították, amelyben a kínai porcelántól a holicsi fazekasedényen keresztül a magyar fazekaskerámiáig sok minden szerepelt, olyan tárgyak, amelyek technológiai vagy művészi szempontból valamilyen érdekességgel bírtak.

Az etruszk váza szájperemén nyelvek, a vállon két szem közt borostyánlevelek és pontok láthatók. A szemek, és a vázatest kétharmadát borító frízen lévő bekarcolt madár ábrázolások alapján határozta meg Szilágyi János György a váza mestereként a micali festőt.

137