Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)

Képző- és Iparművészeti Osztály

Gyarmathy Tihamér (1915-2005): Konszonancia, 1969

olaj, farost, 90 cm x 122 cm, j.: h., Ltsz.: 85.347

„Korunk legnagyobb természettudósai át vannak hatva attól a bizonyosságtól, hogy a világegyetem alakjának és sorsának egy lelkes teremtő erő szab irányt és törvényt. A kristályoktól és sejtektől a bolygóig és a spirálisan örvénylő csillagködökig ugyanez az alapszerkezet, az életnek ugyanaz az egyetemes taktusa, lendítőereje érvényesül." - írja Kállai Ernő, Gyarmathy barátja, mentora, világképének legfőbb alakítója. „Mértani vagy szervi jellegű" elemi formákat említ írásában, s ez az alternatíva Gyarmathynak a hatvanas évekre tisztuló, formákban egyszerűsödő, típusokban ökonomizálódó motívumvilágát is meghatározza. A vízszintes-függőleges „rácsrendszer" s az általa (mint törvény által) generált négyzetes színfoltok legharmonikusabb mozaikja az 1969-ben festett Konszonancia. A két képalkotó módszer, a formák mértani és a színek divizionista (azaz optikai keverésen alapuló) szervezésének elve azonos szerkezetben valósulhat meg. Nehéz eldönteni, talán nem is szükséges, hogy a háló épp bomlik, vagy épül. Ez a mozgás akár kétirányú is lehet, de rendje megingathatatlan. A kék, zöld, sárga változatai között alárendelt, ám nélkülözhetetlen szerepet játszanak a parányi vörösek. A szín-dózisok összhangzata egy egyszerű téma variációs kibontásához és pompás nagyzenekari hangszereléséhez hasonlóan feledteti mindazt a didaktikát, ami egy efféle kép (vagy zenemű) tudatos felépítésének előfeltétele. Az embléma olyan egyetemes harmónia szövevényében oldódik föl, ahol a szem, a tekintet mégsem tud hosszasan megpihenni, hisz folyamatosan új kalandokra invitálják.

121