Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
FOREWORD ELŐSZÓ Minden társadalmi rendszerben a mú zeum az enciklopédikus ismeretgya rapítás, a történelmi tudatformálás, a nemzeti identitástudat elmélyítésének fontos intézménye. A múzeum egyszerre egyetemes és nemzeti intézmény, amely Pécsen és Baranyában 1904-ben nyitotta meg első állandó kiállítását.. 2004-ben megnyitásának 100. évfordulóját ünnepeli az a Pécsi Városi Múzeum, amely a mai Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága első jogelőd intézményének tekinthető. Az elmúlt évszázadban, történelmi léptékkel nézve is jelentős gyűjteményegyüttes jött létre a pécsi-baranyai múzeumi szervezetben. Mindennek összegyűjtésében, megóvásában és bemutatásában meghatározó szerepe volt a múlt emlékei, forrásai iránt elkötelezett gyűjtőknek, adományozóknak és persze múzeumi szakembereknek, a klasszikus „múzeumőröktől” a mai múzeum őrzőiig. Ez a felhalmozott szellemi kincs, ami a múzeumi tárgyakban, adattárakban, kiállításokban, kiadványokban és még sok egyéb formában ragadható meg, a természet és az alkotó ember kapcsolatában realizálódik, e viszonyrendszerben lehet mindannyiunk számára befogadható, hasznos és megőrzendő. A magyar múzeumügy - ha sommásan akarunk fogalmazni - a reformkor óta virágzik, ill. a reformkor óta válságban van. Mit is értünk ezen a tulajdonképpen sarkosnak tűnő megfogalmazáson? Ha a magyar múzeumügy történetének 19-20. századi forrásait tanulmányozzuk, akkor - legyen az országos, megyei, vagy városi múzeum - azt látjuk, hogy a szakma képviselői, akiket sok esetben megszállottaknak is nevezhetünk, tevékenységükről, intézményükről szóló beszámolóikban az eredményekről ugyanúgy tájékoztattak, mint a gondokról. A nehézségek sokaságát vetették papírra a múlt megismételhetetlen emlékeinek, forrásainak megőrzése, meghatározása és bemutatása érdekében, bízva a döntéshozók pozitív reagálásában, de bíztak a társadalom érdeklődéséből adódó közakarat megnyilvánulásában is. „A múzeum ügyéért azért fáradozunk, mert tudjuk, hogy az nem a kuriózumok és ócskaságok raktára, hanem a műveló'dés dokumentumainak rendszeres szemléltetője. Es e fáradozásunk nem fakad érzelgó's kegyelet hamis pátoszából, hanem a jó értelemben veendő érdekből. Érdekünk, hogy az emberi szellem ne csak a brutális hasznosság iránt bírjon érzékkel, hanem azon finomságok iránt is, melyek illatos olajként párolognak az élet milliónyi viszonyai között. Szép is legyen az élet, de nem lehet az gyengéd érzések nélkül. És hiányozhatnak-e ez érzések közül a természet és művészet szeretete, a hagyományok tisztelete? És hiányozhatik-e jó ízlés, mely csak jó példákon csiszolódik? A jó példákat a múzeum nyújtja mindenkinek, annak is, aki különben a legmostohább viszonyok között él. Igenis, ünnepnapokat rendez a múzeum.” (Szőnyi Ottó)1 “We strive so hard for the affairs of the museum because we know it is not because it is a storehouse of curiosities and trinkets, but rather a regular showcase of the documents of culture. And our striving is not a result of false pathos of cloying sentiment, but of interest in the finest sense of the word. It is in our interest that human intellect should be sensitive not only to brute utility but also to the refinements which act as a soothing ointment amid the myriad conditions of life. Life should also be beautiful, but it cannot be so without gentle sentiments. Are these sentiments to lack the love of art and nature, the respect of traditions? Are they to lack good taste, which is polished only by good examples? The museum provides good examples for everyone, even those who otherwise live under the cruelest of conditions. Indeed, the museum is an organized holiday.” (Ottó Szőnyi)' Jn every social system the museum is an important institution for the increase of encyclopedic knowledge, the shaping of historical awareness and the strengthening of national identity. The museum which opened its first permanent exhibition in Pécs and Baranya in 1904 is simultaneously a national institution and a universal one. Pécs City Museum, the first legal predecessor to today’s Baranya County Museums Directorate, is celebrating its hundredth anniversary in 2004. In the past century the Pécs-Baranya museum organization compiled a set of collections which are significant even on a historical scale. In the collection, preservation and presentation of all this a defining role was played by the collectors and donors dedicated to the mementos and resources of the past, and of course by the museologists, from the classic “museum-keepers” to the preservers of the museum today. This accumulated intellectual treasure which is found in the museum objects, archives, exhibitions and publications is a manifestation of the connection between Nature and creative man, a relationship which should be accessible, useful and worth preserving for everyone. Hungarian museum policy - to speak on an overall scale - has been thriving since the Reform Era, and has been in a crisis since the Szőnyi Ottó évi jelentése a „Pécs-Baranyamegyei Múzeumi Egyesület” VI. Közgyűlésén, 1913. márc. 30-án. In: A „Pécs- Baranyamegyei Múzeumi Egyesület” Értesítője 1913. 49 Szőnyi, Ottó: annual report at the Sixth Assembly of the Pécs- Baranya County Museum Society, March 30, 1913.In:A“Pécs- Baranyamegyei Múzeumi Egyesület” Értesítője [Museum Society Bulletin] 1913,49 7
