Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
rakozássá vált. Ugyanakkor számos olyan elemet is tartalmaz még, melynek gyökerei az ősi múltba nyúlnak vissza. A farsangtemetés a farsangi időszak legvégére, húshagyó keddre esik. A mohácsi sokac busók ezen a napon mulatoztak a legféktelenebbül, mivel másnap, hamvazó szerdán kezdődik a húsvétig tartó böjt. A böjt a kereszténység felvételével vált sajátjukká, a télvégi féktelen mulatozás viszont minden bizonnyal már sokkal régebbről ered, a sötétség, a hideg tél elűzésére szolgált. A gonosz zajkeltéssel való elűzésének a szokása más népeknél is kimutatható. A mohácsi busók ezen a napon újra beöltöznek a szokásos busóruhába, ami a következőkből tevődik össze: az alsótestükre vászongatyát vesznek fel, melyet gyakran szalmával vagy szénával is kitömnek, hogy ne fázzanak ill. erősebbnek tűnjenek; felsőtestükre, az ingre bundájával kifordított birkabőrt húznak, melyet derékban kötéllel vagy lánccal rögzítenek össze és ebbe akasztják a különböző méretű kolompokat és a kereplőt, esetleg fából készített buzogányt is. Lábukra bőrcsizmát vagy bocskor húznak, fejükre pedig fából faragott, bőrcsuklyás maszkot helyeznek. A régebbi maszkok még nem voltak olyan ijesztőek, mint az újabbak, melyeket egyre nagyobb szarvakkal is fölszerelnek. A busók a vállukra vetett tarisznyából régen - rontásűző - hamut szórtak a házak és istállók köré, ma a borospalackot tartják benne. Gyülekező helyük a sokac negyed „főterén” a Kóló téren van (valamikori Ledinka), ahol régebben máglyákat gyújtva hajnalig mulatoztak. A koporsós téltemető szokásról első ízben 1896-ban van írásos említés, a „Mohács és vidéke” című helyi lapban. Az Iparos kör bálozó fiataljai temették el „Karnevál hercegét”. A későbbiekben minden farsangkor megismételték a szertartást. Az utcára valószínűleg az egyletek megszüntetése (1949) után vonulhatott ki az esemény, ahol téltemető farsangi szokás lett talán az 1950-es években. Ma ez úgy zajlik, hogy ezen a napon a délutáni órákban a busók végigvisznek a belvároson egy koporsót, melyen a következő magyar ill. horvát nyelvű felirat látható: Farsang (utána az aktuális évszám következik) élt három napot. Estefelé a város főterére érve, a már előre elkészített máglyára rakják és nagy mulatással, zajkeltéssel elégetik a farsangot, telet. Egy régi legenda szerint hajdan, a sokacok egy téli hajnalon a szigeti oldalról a Dunán átkelve, busónak öltözve űzték el a törököt. the waist by a rope or chain on which cowbells and rattles of various sizes are hung, and possibly a wooden club as well. Leather boots or sandals are worn on the feet, and a carved wooden mask with a leather hood is placed over the face. The older masks were not as frightening as the modern versions, which are equipped with increasingly large horns. From the sack cast onto their shoulder the busás formerly scattered ashes around the houses and stables (to drive off decay), while today the sack holds a wine-bottle. The gathering place is the “main square” of the Sokac quarter, Kóló (formerly Ledinka) Square, where formerly they lit bonfires and partied till dawn. The first written mention of the custom of coffin burial of winter was in 1896, in the local paper Mohács és vidéke [Mohács and environs]. Young people attending the Craftsmen’s Ball buried the “Prince of Carnival.” Later the ritual was repeated each Carnival season. The event probably took to the streets following the abolition of social unions (1949), where winter burial became a Carnival custom probably in the 1950’s. Today the custom is that in the afternoon of this day the busás carry a coffin through the downtown area, with the following inscription in Hungarian and Croatian: “Carnival [followed by the current year], lived three days.” Toward evening they arrive at the main square of the town where they light pre-made bonfires and bum away Carnival and winter with much revelry and noise. According to an old legend, the Sokac one winter dawn long ago crossed the Danube from the island side dressed as busás and frightened away the Turks. Busók akcióban, 1960-as évek, papír, 9x14 cm, ismeretlen fényképész felvétele, Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács Busás in action, 1960’s, paper, 9x14 cm, Unknown photographer, Dorottya Kanizsai Museum, Mohács FERKOV Jakab Jakab FERKOV 41
