Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
3 FARSANGTEMETES MOHÁCSON CARNIVAL BURIAL IN MOHÁCS Téltemetés a Fogadalmi Templom előtt, 1960-as évek, papír, 14x9 cm, ismeretlen fényképész felvétele, Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács Winter burial in front of the Resolution Church, 1960’s, paper, 14x9 cm, Unknown photographer, Dorottya Kanizsai Museum, Mohács halál és újjászületés fogalma szinte mindvégig nyomon követhető az ember gondolkodástörténetében, hiedelemvilágában. Ezen tulajdonképpen nem is kell csodálkozni, hiszen az ember, mint a természettel együtt élő teremtmény, ezt tapasztalta a körülötte lévő természet változásaiban is. Az évszakok váltakozása állandó elmúlást és állandó megújulást, vagyis egy olyan folyamatot példázott, amiben a születést egy idő után a halál, a halált pedig a megújhodás követi. Mindezeket a folyamatokat és különösen az újjászületést, a megújulást igyekezett különböző módon gyorsítani is. A téltemetés, tavaszvárás szokása is e szándékhoz kapcsolódik. Ebből a szokáskörből mindmáig kiemelkedik a mohácsi busók, télvagy farsangtemető, tavaszváró ünnepe. E szokás kezdetben a sokacokhoz kötődött, de később - egyes elemeket megváltoztatva - a többi népcsoport is átvette és gyakorolja mind a mai napig. Jelentéstartama sem ugyanaz már, az egykori hittartalommal átitatott cselekmény mára turisztikai látványossággá, farsangi szó-Tlhe concept of death and rebirth has prac tically always been observable in the philosophical history and belief systems of mankind. This is hardly surprising, inasmuch as man as a creature living in nature also experiences these changes in the natural environment. The changes of seasons exemplify constant passage and constant renewal, in other words a process in which birth is followed eventually by death, and death by renewal. In various ways man also attempts to accelerate these processes, especially rebirth and renewal. The custom of burying winter and awaiting spring is connected to this intent. Of this set of customs one of the most notable is the Mohács busó, the holiday for burying winter or Carnival and awaiting spring. The custom originated with the Sokac Slavonians, but later - with changes in certain elements - was adopted by other ethnic groups and is still practiced today. Its meaning is no longer the same, as what once was imbued with deep religious meaning has today become a tourist spectacle, a Carnival-season entertainment. Still, it contains numerous elements which are rooted in the ancient past. The burial of Carnival occurs at the very end of the Carnival season, Shrove Tuesday. On this day the Sokac busás of Mohács engage in unbridled revelry, as the following day, Ash Wednesday, is the beginning of Lent, the fasting season lasting until Easter. The fast was incorporated with the adoption of Christianity, but the end-of-winter revelry in all likelihood dates from much older times, serving to chase away darkness and winter cold. The custom of chasing away evil by making noise is observed in other cultures as well. On this day the Mohács busás dress in the customary busó costume, which is made up as follows: on the lower body canvas trousers are worn, often stuffed with straw or hay to keep away the cold or make them look stronger; on the upper body sheepskin with the fur on the outside is worn over the shirt and fastened at 40
