Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
MEMORY-IMAGE EMLÉK-KÉP „Testünk rendelkezik azzal a természetes kompetenciával, hogy azokat a helyeket és dolgokat, amelyek számára idővel veszendó'be mennek, az emlékezetben (Gedächtnis) tárolt és az emlékezésben (Erinnerung) aktivált képekké változtassa és ilyenekként őrizze meg. Az idő múlása és a tér elvesztése ellen, melyet testünkön tapasztalunk, képekkel védekezünk.” (Hans Belting) A múzeum (muszeion) kifejezés eredeti jelentése: a múzsák csarnoka. A Zeusz tói nemzett múzsák szülőanyja Mnemoszyné volt, az emlékezés nimfája. Az emlék a történeti vonatkozású múzeológiai ágak közös kulcsfogalma, úgy is, mint tárgyiasult emlék - „emlék márványból vagy homokkőből” - vagy fából, festékből, pecsétviaszból, stb. - és úgy is, mint az emlékezés fönntartandó folyamata. A történeti és esztétikai értékhordozóként felfogott emlék keletkezhet spontán módon, azáltal, hogy az eltelt idő s valamely diszciplína kitüntetett figyelme azzá minősíti, és létrejöhet az emlékállítás szándékos gesztusa által, lásd: síremlék, epitáfium, emlékpohár, mennyasszonyi koszorú vagy csupán egy bekeretezett fénykép. Az emlékállítás intenciója azonos a múzeológiáéval: megőrizni és fenntartani a kollektív emlékezetet (az antik laráriumoktól az újkori „üdvleldéken” át az érettségi tablókig). Az emlékképzés mozzanatának tárgyi és szöveges formái leggyakrabban az élet és a történelem, az egyéni és a históriai idő fordulópontjaihoz kapcsolódnak. E fordulópontok egyike s a múzeológia számára talán legtermékenyebb válfaja az idő múlásától elválaszthatatlan elmúlás, a hol lét és nemlét, hol pedig látszat-lét és valódi lét (öröklét) közti átmenetként felfogott halál. Az ember tudatában van halandóságának, ez a tudat ember-létének egyik specifikuma. E tudás következményeként képes előre gondoskodni emlékének monumentális (pl. piramisok) vagy egyéb (pl. alapítványok) formában történő megőrzéséről. E megőrzésnek keretet és értelmet a minden civilizációban kialakult túlvilághit ad, melynek legkülönbözőbb válfajaihoz kultuszok hatalmas szellemi építménye csatlakozik. A halottkultusz úgy is felfogható, mint a múlandóság leküzdésének eszköze. A múzeumi diszciplínák majd mindegyikének tárgyát, a régészeti és művészettörténeti kutatásoknak (temetkezések, funerális művészeti megnyilvánulások) pedig alapvetően fontos irányát képezik a halotti kultusz tárgyi és “Our body possesses the natural capacity to store in the memory (Gedächtnis) those places and objects which in time would be doomed to oblivion, and to change them to activated images in recall (Erinnerung) and preserve them as such. Against the passage of time and loss of space which our body experiences, we defend with images. ” (Hans Belting) The word museum (museion) originally meant “hall of the Muses. ” The Muses were the daughters of Zeus and Mnemosyne, the nymph of recall. Memory is a key concept in all the history-related branches of museology, both as material memories - “memories made of marble or sandstone (or wood, paint, wax, etc.) - and also as the process of recall to be maintained. As a bearer of historical and aesthetic value, a memory may be generated spontaneously by being classified as such by the passage of time or the attention of a given discipline, or it may be created as an intentional gesture to set a memory: a memorial grave, epitaph, wedding garland or even a framed photograph. The intention of recording memories is identical to that of museology: to preserve and maintain collective memory (from ancient lararia through modern-era “memorial shrines” to class photos). The material and textual forms of preserving a memory are most frequently connected to turning-points in life and history, in individual and historical time. One of these turning-points, perhaps the most fertile area for museology, is Death in its aspect of inevitable passage, the transition point between existence and nonexistence, between seeming existence and true (eternal) existence). Man is aware of his mortality; this awareness is one of the specifics of human existence. In consequence of this knowledge he is able to preserve memories in monumental (e.g., the pyramids) or other forms (e.g., foundations). The framework and meaning of this preservation derives from belief in an afterlife in all civilizations, with enormous intellectual constructions of cults linked to its vast variety of 11
