Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Baranya megye középkori templomai
A hegytetőn két részből álló földvárat a Kr. e. 7. században, az un. korai vaskorban emelték, amelyben a törzsi és a katonai arisztokrácia és kézműveseik éltek. A földsáncokkal körülvett, védett területen emelt a remetéknek a főpásztor kolostort, majd kb. egy évszázad múlva (1334) a rablók támadásai miatt egy másikat is építettek a hegy lábánál. Mindkét épület a hódoltság idején romossá vált. A pálosok ide sohasem tértek vissza, hegyi birtokuk a Pécsi Káptalané lett. 1736-ban Fonyó Sándor nagyprépost a világi remeték számára újjáépíttette a templomot és annak déli homlokzatához tapadóan kolostort emeltetett. П. József császár és király feloszlatta a remeteséget és az épületet lakásokká alakították át, majd 1880 körül leszedték tetőzetét, mert rablók tanyáztak benne. A ma látható romok zöme a 18. századi építkezések maradványai, csupán az egykori templom szentélye lehet középkori. A nyolcszög három oldalával záródó, támpilléres szentélyt kétszakaszos gótikus boltozat fedte, de a bordák már a második középkori építést idézik. 14. századiak. A kolostor ma látható maradványai a Fonyó-féle újjáépítésből valók. Feltételezhető, hogy a nagyprépost praktikus és tranicionális okokból figyelembe vette a pálos kolostor maradványait és úgy újította meg, hogy boltozatok kerültek a falakra. A Pécsváradi Bencés Apátság A pécsi püspökvár mellett a megye legjelentősebb középkori egyházi együttese volt. A Mons Ferreus, a Vashegy, lábánál fekvő kolostor alapítási dátumát (1015) és felszentelési évét (1038) is ismerjük. Ritka kivétel Magyarországon. A dátumokat megőrző oklevél még ha kétes hitelű is, II. Endre (1205-1235) korában készült, sok olyan feljegyzést foglal magába, amelyet más iratokból ellenőrizni lehet, tehát valósághű. így például 1038-ra teszi a felszentelés dátumát, ugyanúgy, mint a hiteles Pozsonyi Krónika. Szent István a püspökségek, apátságok alapításakor rendszerint egy királyi birtokcsoportot adott az új intézménynek, s ezzel biztosította működésük feltételeit. Pécsváradon a Szűz Mária és Szent Benedek tiszteletére szentelt kolostor 41 falut kapott 1136 fős háznéppel és iparosokkal is bőségesen ellátták. Az adományozott falvakban két királyi kápolna is állt, a Szent Péternek szentelt a monostor közelében emelkedett, míg a másik Fehéregyházán. (E falu neve dűlőnévként még a múlt század végén is élt Szebény határában) A királyi kápolnákat különleges jogállás illette meg. Rendszerint plébániatemplomok voltak, de nem tartoztak a területileg illetékes egyházmegyéhez, hanem az esztergomi érsekhez közvetlenül. Tehát az, hogy az új apátság birtokain két királyi kápolna állt, egymagában is jelzi, hogy 1015-ben az uralkodó saját birtokközpontját és a hozzá tartozó birtokokat adományozta az apátságnak. Az udvarház feltehetően várszerűen megerősített épületegyüttes, benne lakóház és kápolna is volt. A Pannonhalmi Főapátság alapítást csupán két évtizeddel követő pécsváradi magával hozta azt is, hogy kezdetben jeles egyházi személyiségek irányították. Először a király koronázásában fontos érdemeket szerzett Asztrik (Anasztáz), későbbi esztergomi érsek, majd a térítésben fontos szerepet játszó és abban kard által meg is sebesült Bonifác vezette a kolostort. Mások is követték a szent királyt egyházalapító példáját. Domoszló herceg, Aba Sámuel fia földbirtokkal és egy hordozható ezüst oltárral kedveskedett és megalapította a Mindenszentek templomát, ahová el is temették. (Később testét átvitték a kolostorba. Az apátság gazdagságát az is mutatja, hogy 1332-ben 10 márka pápai tizedet fizetett s egy márka 240 báni dénárral volt egyenlő Györffy György szerint.) A virágzás azt is jelentette, hogy 1357-ben Jordán apát palotát emelt, a század vége felé fallal és tornyokkal erősítették meg az együttest. 1539-ben azonban Fráter György leronttatta a védműveket, nehogy a Pécs ellen majdan támadó török biztos támaszpontot kapjon Pécsváradon. 1543-ban Pécs is elesett és Pécsvárad is a töröké lett. A hódoltság után az apátság Konrad Zinzendorf kölni érseké lett, aki korai barokk stílusban helyreállíttatta a szükségesnek vélt épületeket. 1778-ban királyi rendelettel a pécsváradi uradalmat a Nagyszombatról Budára költöztetett egyetem fenntartására létrehozott Tanulmányi Alapba helyezték. 12. kép Pécsvárad, apátsági templom altemploma (11. század)
