Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Baranya megye középkori templomai
egyfejű, de háromarcú Szentháromság ábrázolás és az un. Vera ikon, Jézus keresztes nimbuszú feje láthatók. A függönyfestés fölött, az ablakok mellett apostolok állnak, de csak András, Péter és Pál azonosítható. Az egyik ívmezőben sziklás tájban szent remete üldögél, az egykor kőkeretes szentségfülke felett Fájdalmas Krisztus utal az oltáriszentségre. A hosszfalakat egykor nagyméretű képek dekorálták, balra ma csak töredékeiben látható egy keresztrefeszités, vele szemben pedig Mária koronázása. A diadalív fölött a félalakos Krisztus könyvet és kulcsot tart, medalionban Szent Pál és Péter tekint le, közelükben Mária Magdolna és Egyiptomi Mária néz egymás felé. Végül megemlítendő egy hármas ülőfülke, melyben Szent Ágoston, a protomártír Szent István és Szent Lőrinc üldögél. Végül szólni kell az apró, de sokatmondó részletekről. A templom 1333-ban - a pápai tizedjegyzék szerint - közepesen gazdag lehetett. Ez időben nagyméretű, díszes, könyviniciáléra emlékeztető felszentelési keresztek díszítették csupán. Néhány évtizeddel később, 1370 táján, került a falakra az a festés, amelyből a hármas ülőfülke figurái és vele szemben egy korábbi keresztrefeszités néhány töredéke, pl. a győztes ördög, vagy a kereszt lábánál álló római százados és katonák töredékei láthatók. A mélyen elgondolkodó, érzelemdús arcok az 1360 körüli itáliai festészetre voltak jellemzőek. Nardo di Cione és Andrea de Firenze stílusával rokoníthatók. A megbízó még a Siklósi család lehetett, de az 1387-ben rájuk bizonyított hűtlenség miatt Zsigmond király megfosztotta birtokaiktól őket. Garai II. Miklós 31 éven át az ország nádora volt, tehát a második ember a hierarchiában. A királyné nővérét, Ciliéi Annát 1405-ben vette feleségül. Zsigmondnak tanácsadója, nagykövete és fődiplomatája volt. Hatalmas birtokokkal rendelkezett. 1395-ben kapta meg Siklóst és vidékét. II. Miklós a névadó, aki a veszélyes Dráván túli Gara várából ide helyezte birtokközpontját. A templom átalakítása (új boltozat) az ő nevéhez fűződik. Családi temetkezési helynek szánta, ezért édesapja, I. Miklós (+1386) vörös márvány sírkövét idehozatta. Ki is festette 1410 táján, erre utalnak az 1408-ban, Zsigmond által alapított Sárkányrend jelvénye is, mert II. Miklós és öccse, János az első tagok közé tartozott, vagy a vörös pólyás Ciliéi címerpajzsok. A képek tematikáját az Ágoston-rendi kolostor főnöke határozhatta meg, ugyanis a programon átsütnek Szent Ágoston tanításának legfontosabb tételei. A donátorasszonyra utal a bizáncias Szent Anna ábrázolás. A Vir Dolorum alatt látható Szent Borbála testvérhúgára, Borbála királynéra vezethető vissza. Szent Katalin az eretnekség ellen a 15. században felélénkülő harc miatt volt népszerű. A képek, noha töredékesek, szuggesztív erővel hatnak. Két kitűnő iskolázottságú mester vezetésével 6-8 festő készíthette alig másfél hónap alatt. Az egyik grafikusabb stílusban dolgozott, az ő képei, drámai erőt sugároznak. A másik mester lírikus alkatú volt, ami a festői megjelenítést hozta. Mindketten az intemacionális gótika stílusvilágában éltek. Ez volt a divat az 1400-as években Európa szerte. Siklóson a kortárs európai impulzusokból merítő mesterek egyéni előadásmódja az északolasz (Velence, Padova) kapcsolatoknak köszönhető. A város másik kiemelten fontos emléke, a vár a 14. század végétől a Garaiaké. A mi szempontunkból a várkápolna tárgyalandó. Ezt a szárnyat a Garaiak építtették. A kápolna eredetileg négyzetes terű volt és ez a megoldás a 14-15. század fordulóján született. Később, a század vége felé a kápolnát nyolcszög alakú, öt oldalával záruló szentéllyel bővítették. A régi részt is késői gótikus hálóboltozattal fedték be. A várudvarra nyíló kapun még a Garai címer látható, de a karzatot hordozó oszlopokon már a 16. század első évtizedeiben birtokló Perényi család címere fedezhető fel. A Perényieknek a reneszánsz faragványok köszönhetők. Ezek egy bőségszarus címer, Krisztus kínszenvedésének eszközei az ablakon. 17. kép Siklós, a várkápolna szentélye (15. század)
