Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Valter Ilona: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Zala, Somogy, Tolna megyében
1387-ben hűséget fogadott Zsigmond királynak, azonban Zsigmond 1396-os nikápolyi veresége után az Anjou trónigénylő, Nápolyi László pártjára állt. Hűtlensége miatt Zsigmond király 1397-ben kivégeztette, birtokait elkobozták. Sírkövét a legutóbbi helyreállításkor visszahelyezték a szentélybe. A szentélyben ma látható freskódísz, töredékessége ellenére is, az utóbb feltárt siklósi freskókkal együtt, Magyarország egyik legteljesebb ismert szentélydekorációja. Az 1390-es évek elején hozzáépített hajó kifestésére a kegyúr kivégzése miatt már nem került sor. A keszthelyi szentély keleti és déli falán, az ablakok két oldalán, három-három egymás feletti sávban, 10-10 életnagyságon felüli egész alakos szent állt, egyenes vonalú, rombuszdíszes keretben, kék háttér előtt. Ma már csak az alsó sor képsora teljes, ahol balról jobbra nyolc női és két férfi szentet látunk: Szent Ilonát a kereszttel, Bűnbánó Magdolnát, majd öt koronás királylány következik: Antiochiai Szent Margit, vele szemben Szent Dorottya, Alexandriai Szent Katalin, Szent Borbála. A női szentek sorát Assisi Szent Klára, a ferences rend női ágának alapítója és Árpádházi Szent Erzsébet zárja. Őket két ferences szent Szent Ferenc és Szent Antal követi. A középső sáv a püspökszenteké. A 10 képből 5 maradt fenn töredékesen, kettő azonosítható. Toulousei Szent Lajos és Szent Erasmus. A harmadik sorban szent királyok kaptak helyet. Közülük három magyar szent királyt ismerhetünk fel: Szent Imrét, Istvánt és Lászlót. A szentély hat nagy ablakának bélletéből, függőleges festett sávokban világi férfifejek néznek ránk. A különböző életkorú és arctípusú fejek a 14. század végi észak-itáliai protoreneszánsz portréművészethez kapcsolódnak. Az ablakok feletti, a boltozat alatti képsorból csak a szentélyzáródás keleti és dél-keleti falának csúcsíves részében maradt fenn ábrázolás. A szentély tengelyében Jézus bemutatása a templomban, felette Dániel próféta mellképe látható. A következő kép Mária templomba menetelét ábrázolja, az utolsó kép Mária mennybevitele és megkoronázása zárja a Mária életciklust. Az északi falon kezdődött falképsorból az alsó kettő maradt meg. A képek itt Jézus szenvedéstörténetét és megdicsőülését mutatták be. A szentély övpárkánya alatt az északi falon a 12 apostos mellképe van, a déli falon 16 kis és nagy próféta képe. Alattuk a hármas papi ülőfülkében a Lackfi család címerállatát, a denevérszámyú sárkányt látjuk. A keleti főfalon, a hármasosztású ablak alatt, az oltár mögött a Volto Santo, az élő Krisztus király ruhás, koronás keresztre feszített alakja látható. A falképeket megviselték az elmúlt 600 év viharai, de a vázlatos megjelenítés ellenére két mestert különíthetünk el. A vezető mester monumentális, plasztikus, súlyos formái vérbeli freskófestőre vallanak. Ismerhette IV. Károly császár prágai udvari művészetét az 1360-70-es években, de járhatott Eszak-Itáliában is, Padovában és Veronában. A másik mestert kecsesebb, lágyabb formák, síkszerűbb, törékenyebb alakok, érzékenyebb lélekábrázolás, nagyobb díszítőkedv jellemzi. A keszthelyi falképek a magyar művészettörténet, művelődés nagy kincsei. Nemcsak a megrendelő főúr, a kor leghatalmasabb birtokosának művészi igényességét jelzik, hanem az elpusztult Anjou-kori királyi udvaraink művészetére, festészeti műhelyeire is következtethetünk e képsorok alapján. EGERVÁR - EGYKORI FERENCES TEMPLOM (ZALA MEGYE) A ferences kolostort Egervári László horvát bán, majd tárnokmester alapította. A pontos évet nem tudjuk, csupán azt, hogy 1489-90-ben kezdődhetett az építése. 1496-ra készen kellett, hogy álljon a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kolostor temploma, mert az alapítót itt temették el. A kolostor ekkor még nincs készen, még 1498-ban is építik. 1516-tól tudunk működéséről. Ekkor a kolostorban élt az építkezést befejező Egervári Bereck tinnini püspök is. A kolostor pusztulása az 1560-as évek elejére tehető, amikor a kegyúr Nádasdyak protestáns hitre tértek. A 17. században a templom is súlyosan károsodik, boltozata beszakadt. A templom helyreállítása, illetve barokk stílusban való átépítése Széchenyi Ignác nevéhez fűződik 1749-1757. között. A templomot újraboltozták, ablakait, homlokzatait átépítették és barokk berendezést kapott. Újraszentelése után titulusa is megváltozott, Szent Katalinra cserélődött. A ferences templom gótikus külsejét az 1970-es műemléki helyreállítás bontotta ki a barokk külső alól. A nagyméretű egyhajós templom nyújtott szentéllyel készült, a hajó alig 5 méterrel hosszabb csak a szentélynél, amely a nyolcszög három oldalával zárul. A szentélyen és a hajó déli oldalán 12 támpillér van. A szentélyen hat, a hajón öt nagyméretű csúcsíves zárodású ablak nyílik, három fajta, kerámiából készült mérművel. A templomon az ablakok alsó vonalában egykor övpárkány futott körbe. A torony ferences szokás szerint a szentély északi oldalán áll, a toronytest a szentélyzáródás észak-keleti sarkához épült hozzá. A templomnak két bejárata volt: az egyik a nyugati homlokzat közepén, a másik a hajó déli oldalán nyílt. A templombelső ma a barokk átalakítás képét mutatja. Oltára, szószéke, néhány szobra igen szép barokk munka. Különösen értékes Szent Sebestyén és Szent Rókus szobra. A szentély északi falában Széchenyi Ignác emléktáblája van, a déli szentélyfalon Egervári Bereck püspök szép reneszánsz sírköve látható. Néhány gótikus részlet a templombelsőben is megmaradt. A szentély északi
