Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Baranya megye középkori templomai
Bakonya A megyeszékhelytől nyugatra fekvő községet az oklevelek régóta emlegetik. Már 1235-ben szerepel, mint a Pécsi Káptalan birtoka és azt is tudjuk, hogy Ercékról (Érszék ma már csak dűlőnév) vezetett ide, Bakonyára út. A település a tehetősebb faluk közé tartozott. Erre utal az is, hogy 1332-ben 60 báni dénárt fizetett a pápai adószedőknek, ami igen sok volt, hiszen Baranya közel 200 templomos helye közül csupán tíz fizetett ennyit. Ha ilyen nagy összeggel adózott, akkor jelentősebb lehetett a temploma is. Az egyházi látogatások a 18. században úgy emlékeznek meg róla, hogy a középkorban is Szent György nevét viselő templomot kőből emelték, szentélye boltozott, s a környék legnagyobb, legerősebb temploma volt, noha tornya összeomlott. Mindezt Bohuss kanonok írta 1721- ben. Majd négy évtized múlva az ellenőrök rávették a lakosságot, „hogy a földek teljesen maradjanak a templomé, a hívek műveljék meg azokat, a vetőmagot a templom állja, s ami az Isten áldásával terem... a lehető legjobb áron eladják s a pénzt a templom szükségletére fordítják". 1788-ig Kővágószőlős filiája Bakonya. 1800-ban a kegyúr, a káptalan átépíttette a templomot, megnagyobbíttatta, tán ekkor született a keresztház és a főhajó lefedése. Az átépítés gyökeresen átalakította az épületet, középkoriságára csupán félköríves szentélye alapján gondoltak a kutatók, de bizonyítani az 1970-es években végzett kutatásig nem tudták. A feltárást követő helyreállítás során a jellegtelen keresztházat eltüntették s ennek is köszönhetően előttünk ma a középkori templom áll. A keletelt félköríves apszisú, zárt román stílusú épület nyugati végében torony emelkedik. A külsőt és a belsőt számos középkori részlet díszíti és hitelesíti. Kívül egy kora gótikus kapu és két román stílusú, 13. századi ablak fedezhető fel, belül festéstöredékek - pl. egy glória ív maradványa, mely egykoron egy teljes alakú Krisztust vett körül, vagy egy tárcsa disz, amely az egyik ablakot díszítette - mutatják, hogy mennyire színes és élénk lehetett a templombelső. Az előbbi festés a 13. században kedvelt s közel egyidős lehetett a templommal, az utóbbi, valamint a boltozatot hordozókon látható disz és a sarus-köpenyes alaktöredékek 15. századi festésre utalnak. Igen figyelemre méltó, a hagyomány szerint, a Jakab-hegyi pálos kolostorból származó keresztelőkút, mely eredetileg szenteltvíztartó lehetett. Hetvehely A Mecsek északnyugati nyúlványai között fekvő kis községben érdekes házak között különleges együttes fedezhető fel. Az érdekes házak zöme a 19. század végéről való és míves mesterek munkájáról, igényes tulajdonosokról vallanak. Közöttük áll a plébániatemplom és a plébániaház, valamint keletre néző szentéllyel a falu középkori temploma. Alaprajzából, az épület nyugati végében álló karzatból, részleteiről (ablakok, déli kapu) arra kell következtetnünk, hogy a 13. században épült. A községről középkorból származó írásos adatra eddig még nem találtunk. Nem szerepel a pápai adószedők 1332-1335 közötti listáján sem, ami arra utal, hogy a Rómának járó tized igen csekély lehet, szinte említésre sem méltó. A faluban a Pécsi Káptalannak és kisnemeseknek voltak birtokaik, s miután a templombelsőben urasági karzat áll, az utóbbiak között kell keresni a templom kegyurát. 8. kép Hetvehely, r.k. templom délnyugat felől (13.század vége- 14.század). Átalakítva a 18. században 1542-ben egy adólajstromban szerepel először Hetvehely neve. Ekkor a Székesfehérvári Káptalané, de jó másfél évtized múlva már a pécsié. A török kiűzését követően a 18. század közepén a káptalan helyreállíttatta és felszentelte a Szentháromság tiszteletére emelt templomot, de 1883-ban új épült s a régit méltatlanul hasznosították. Szőnyi Ottó, az egyházmegye műemlékekhez értő és azokat óvó papja, 1911-ben írta: „Miután a régi templom a plébánia telkén állt, annak gazdasági épületévé vált. Hajójából szénapajta lett, szentélye, sekrestyéje pedig húsfüstölőSzőnyi lefejtve a kormos, 18. századi vakolatot még látta a szentély keleti falát díszítő freskókat, a két szent között álló Krisztust, a Szent Keresztet megtaláló Ilonát és Szent Annát Máriával és a gyermek Jézussal, valamint töredékeket egy szent királyból és az utolsó ítéletből. Az 1974-re helyreállított középkori épületet a munkálatok előtt megkutatták és megállapították, hogy a falusi templomoknál ismert módon csak egyetlen, enyhén szabálytalan téglalapalakú hajóból és ahhoz ügyetlenül kap-
