Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Tanulmányok - Kárpáti Gábor: A kereszténység és államiság Baranyában
alapfeltételeit. A 10-11. századi helyi népesség régészeti hagyatéka azonban nemcsak a püspöki vár - aminek korabeli szerkezetét nem ismerjük — közelében került elő, hanem a város több pontján. Ez nyilvánvalóan a lakosság koncentrációját jelenti a feltételezhető udvarház és az ebből kialakuló püspöki székhely körül. A régészeti anyag túlnyomó többségét sírleletek alkotják, de az utóbbi időben több településmaradványt és egy eddig még nem ismert templom részletét is feltártuk. A sírokból Pécs tágabban értelmezett területéről két fegyverlelet került elő, sajnos nem tökéletesen rekonstruálható körülmények között. Kiemelkedően fontos a pécsi sisak. 1927-ben az Ágoston tér 23. (Domb utca) telkén a víztartályok elé épített tolózárkamra építésekor találták. A sír esetleges többi leletét nem figyelték meg, amint a Dunántúl c. lap híradásából megtudjuk: „a sisak mellett néhány embercsont került elő rendetlen összevisszaságban". Ez a díszes vassisak az egyetlen Magyarországon ebből a korból. Párhuzamai keleten, az orosz kurgánsírokban találhatók. Viselője valószínűleg Géza fejedelem varég zsoldosai közé tartozott. Meg kell jegyeznünk, hogy a korábbi megfigyelésekkel szemben, amelyek szerint a sír egymagában állott, a közeli Ágota utcában házbontás során több embercsontot forgattak ki. A temető (?) feltárása a keleti érintő út létesítésekor válik lehetővé. A Pécs-Magyarürög kápolnadombi kard előkerülési helye és körülményei még inkább tisztázatlanok. Feltételezhető, hogy sírásás közben találták 1943-ban. A kétélű kard datálása az ezredfordulóra tehető, a vezető katonaréteg körében keresendő a tulajdonosa. A korábbi időben a Szent István téren két helyen is, a Széchenyi téren a JPM Régészeti Osztály (Széchenyi tér 12.) kertjében és újabban a Leonardo da Vinci szobor előtt kerültek elő 11-12. századi sírok. Ezek tájolása K-Ny-i. Legjellegzetesebb lelet a bronzból, vagy ezüstből készült 'S'-végű karika. A Szent István téri temető a Szent Péter templom, a Széchenyi téri Szent Bertalan templom 11- 12. századi elődje körül helyezkedett el. 1990-ben egy igen nagyméretű (legalább 200x200 m területű) temető több részletét feltártuk az Alsó-Balokány és a Farkas István utcákban. A temető sírjainak tájolása egységesen DNy-ÉK. A sírok egy nagy soros temetőhöz tartoznak. A temető szerkezete 10-11. századi. E korra azonban jellemző a sírleletek viszonylag nagy száma, míg itt a feltárt 150 sírban a koporsónyomokon kívül csupán egy ezüst gömbfejű tű volt. További feltárás tisztázhatja csak végleg a temető korát. A bemutatott temetők nagy száma (még ha az Ágota utcai és a Farkas István utcai temetők meghatározása kétséges is) azt igazolja, hogy nagy létszámú lakosság élt itt a 10-11. században. A temetők elhelyezkedéséből következtethetünk az egyes települési csomópontok helyére is. A későbbi történelmi belváros egész területe nem volt lakott, de itt is és az Ágoston tér környékén is lakosság-koncentrációval számolhatunk. Amennyire markáns, a laikusnak is feltűnő régészeti jelenség a temető, annyira nehezen észrevehető maga a település, amit a későbbi építkezésekkel szinte teljesen megsemmisítettek. Az ezredfordulón földbesüllyesztett veremházakban éltek, amelyeknek csak tetejük emelkedett a felszín fölé. Ilyen veremházakat megfigyeltünk a Székesfehérvár (Vörösmarty) u. 12. területén, а II. sz. Belklinika udvarában és a Gábor utcában. A Színház téren, a Kamaraszínház építésekor, pedig egy kűt-ciszterna együttest tártunk fel. Ezek az igen töredékes településnyomok is bizonyítják a viszonylag nagy területű lakosság-kulminációt. Az 1986-87-es év legnagyobb régészeti felfedezése a Szent István tér 17-19. telkén került elő. Kábelfektetés során rendkívül sok csontot, „tömegsírt” kiforgattak. Már a korábbi években az Aknamélyítő Vállalat munkásai is hasonló jelenségre lettek figyelmesek, de Gosztonyi Gyula is felfigyelt az 1930-as években a Klimó Gy. (Landler J.) utcai várfalomlást követő helyreállítás során egy bástyára, amiben igen sok embercsont volt. A feltárás kapcsán kiderült, hogy itt a térképekkel és a korábbi feltételezésekkel ellentétben egy természetes homokdomb van, amelyet a várfal építésekor a nyugati irányban szinte félbevágtak. A Hauy térképen jelzett ágyúsánc kiépítésekor pedig a belső-keleti oldalon lépcsőssé képezték. A homokdomb legmagasabb pontján egy templom állt, amelynek nyugati homlokzatát feltételezésem szerint a várfalba beépítették. Ez volt a Gosztonyi Gyula által észlelt bástya. Maga a templom szokatlanul nagyméretű, hossza legalább 23m, szélessége 7m. A falak a feltáró szelvényekben változó minőségben maradtak meg, az északi falat csak a homokpad jelezte. A templomban és körülötte temető volt. A templombelsőben a sírok több rétegben helyezkedtek el. Többnyire melléklet nélküli középkori sírok voltak. Az épület korát mégis sírleletek alapján határozzuk meg, a sírföldből előkerült lant alakú bronzcsat és csörgődob segítségével. Mindkét lelet a honfoglaló magyar nép hagyatéka. Datálásuk legkésőbb az ezredfordulóra, vagy az azt követő első évtizedekre tehető. A templom teljes alaprajzát további feltárással kell tisztázni, de a temető is újabb leletekkel gazdagíthatja ismereteinket a szentistváni korról. A templom településtörténeti helyzete rendhagyó Pécsen. Itt korábbi korok semmiféle nyomát nem észleltük. Megszűnését, lebontásának korát a 15. század végén elrendelt rendszer átalakításához köthetjük. 3. A kereszténység és államiság Baranya területén A Római Birodalom, mint politikai hatalom megszűnésével az 5. század 30-as évei után a szervezett vallásgyakorlás is megszakadt területünkön. Az újonnan megjelenő népek saját vallásuk felbomlásának - elhagyásának különböző fázisaiban voltak. A germán gótok, langobárdok a Római Birodalommal kapcsolatba kerülve ismerték meg a kereszténységet, de hívővé csak későbbi szállásterületeiken lettek. Az avar uralom évszázadai alatt
