Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Tanulmányok - Kárpáti Gábor: A kereszténység és államiság Baranyában
Kárpáti Gábor A kE^ESZJÉNfSÉG ÉS ÁLLAMISÁG JÖf({ÉNE]E BARANYÁBAN Fejezetek /. Avarok, szlávok és a kereszténység Dél-Pannóniában 2. Pécs /. (Szent) István korában 3. Kereszténység és államiság Baranya területén 4. A szerzetesrendek megtelepülése. 1. Avarok, szlávok és a kereszténység Dél- Pannoniában Az avarok és a szlávok viszonya az együttélés évszázadaiban rendkívül összetett képet mutat. Amíg az avarok honfoglalása a Kárpát-medencében teljesen egyértelmű évszámhoz kötött, addig a szlávok jelenlétének kezdete területenként különböző. Északon a tömeges szláv bevándorlást egy lassú infiltráció (behatolás, beszivárgás) előzte meg az 5. század végétől. Délen a Kelet-Római birodalom tartományai ellen már a 6. század 20-as éveiben kezdték támadásaikat a keleti szláv antok, és a század közepén elérték az Adriát. Szláv törzsek, vagy egyes csoportjaik az avar hadakkal együtt, segédcsapatokként részt vettek a hadjáratokban, néha az avarok nélkül is. A célpont a Kelet-Római birodalom és központja Bizánc. A felőrlő harcokban a „rómaiak” visszavonultak falakkal erődített városaikba és az Adria szigeteire. Mindenesetre a 7. század 30-as éveiben Dalmáciában és a Keleti-Alpokban összefüggő szláv tömb alakult ki. Ennek a népességnek többségi nemzete a 625-639 közt Halicsból beköltöző horvát nép volt. Ugyanebben az időben egy másik nyugati szláv törzs, az elbai szerbek nyomultak a szomszédos területekre. A megnövekedett lélekszámú szláv lakosság az avar fennhatóság ellen különböző módon védekezett. Az avar uralmat északon - északnyugaton a Samo vezetésével alakult szövetség egy időre lerázta magáról. Dalmácia pedig 640-körül Bizánc védelme alá került. A következő másfél évszázad a két etnikum többnyire békés együttélését jelenti, amit kellőképpen kifejez az „avar-szláv", vagy más szemszögből értelmezve a „szláv-avar kultúra” elnevezés. Az avar kaganátus két birodalom érdekszférájának ütközőpontjában volt, ami végül a kaganátus bukását is okozta. A politikai hanyatlás fázisai a következők voltak: a szlávok önállósodási mozgalmai; a bolgár kánság létrejötte; végül a kaganátus nyugati határait elérő frank hatalommal kitört nyílt háború. Az ellenségeskedés az új szomszéddal 776-ban kezdődött és 803-ban, a kaganatus teljes bukásával ért véget. Ezen közel 30 év a területünkön élő avarok és szlávok életét és jövőjét döntően átalakította. Nem csupán politikai hatalomváltást jelentett, hanem a háborúk után kialakult Oriens tartomány lakosságának keresztény hitre való térítését is, ami a két etnikum valóban tökéletes együttéléséhez - összeolvadásához vezethetett. A nomád avarok vallása a sámánizmus volt. A kultuszuk középpontjában álló holdas-napos világfa ábrázolást az avar peremterületen is több helyen megtaláljuk, így a bánáti Mokrinban, a dalmáciai Nin-Zdrijaci és Ivosevici-i csontfaragványokon, éppúgy, mint Baranya több avar temetőjében. Az avarok vallását a Keletről jövő újabb impulzusok segítettek megtartani. Ugyanakkor állandó kapcsolatban voltak a keresztény világgal. A kora-avar korban főleg a női sírokban igen gyakori a bizánci keresztény ékszerek előfordulása. A bizánci hadjáratok beszüntetése után is ugyanez a kép. A sírokba került keresztény tárgyak nyílván kereskedelem útján kerültek a Kárpát-medencébe. A bizánci keresztény hatáson túl a honos germán népek arianus hitét is megismerték. A szlávok hierarchikus rendszerű Olümposza hasonló a többi indoeurópai nép hitvallásához. Bár területünkön nem ismerünk szentélyeket, az ősi hithez való ragaszkodásukat sírleleteik igazolják. A betelepülő horvátok egy része még hamvasztja a halottait, de a túlnyomó többség az elhunytakat soros temetőbe égetés nélkül temette el. A túlvilágról alkotott „pogány” elképzeléseiket a sírmellékletekből ismerjük: a termékenységre való tűzgyújtás stb. alapvetően különbözik a keresztény szokásoktól. Ugyanakkor a szlávok éppúgy megismerkedtek a keresztény hittel, mint az avarok. Dalmácia és Horvátország római városaiban több helyen folyamatos a keresztény hitélet a lakosság töredékének kontinuussága révén. Már a 7. század végén feltételezhető egy vékony keresztény réteg a szlávok között éppúgy, mint az avaroknál. A szlávok áttérését a hamvasztásos temetkezésről természetesen két impulzus is okozhatta: a kereszténység, valamint az avarok csontvázas, mellékletben, állat mellé temetésben gazdag temetkezési szokásai. Mindent egybevéve, amikor a 8. század végén megindult a térítés a frank egyház szervezésében, már mindkét nép határozott ismeretekkel rendelkezett a kereszténységről, sőt egy részük azt már el is fogadta. A kaganátus nyugati felének urát maga Nagy Károly keresztelte meg. Mindé-