Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Andrásfalvy Bertalan: Szőlőművelés és borkultúra Baranyában
gyeinken megtalálhatóak a borszőlő nyugati (Vitis vinifera convar occidentalis) és a keleti (Vitis vinifera convar orientalis) változatai is, valamint a ligetekben fára futó „vadszőlő” fajták, melyek a Vitis silvestris-t képviselték. (Kozma P. 1999. 32; Hevesi A. 1999. 93.) Oklevelekben vidékünkön először a Jakab-hegyi pálosok ürögi szőlőiről olvastunk 1220-ból, melyet Bertalan pécsi püspök vásárolt a kolostornak (Kovács A. 1967. 123.) A pécsi polgárok szőlőműveléséről először 1332- ből van adatunk, amikor egy, a Patacsi hegyen lévő, elhanyagolt és sok évig műveletlen szőlőt adtak el, s ez alkalommal felsorolta az okmány a szomszéd szőlőbirtokosokat is. (Pécs ezer éve 1996. 45.) Pécsvárad - Látkép a Szártetőről - Pécsvárad - Aussicht von dem Szártető - Pécsvárad Panorama from Szártető A magyarországi bortermelés igen korán felvirágzott és elhíresült. Oláh Miklós 1536-ban készült könyvében erről ezt olvassuk: „Bor olyan bőségben van, hogy Magyarország majdnem valamennyi tája... nemes, édes, savanyú, e két utóbbi közé eső, könnyű és közepes erejű borokat terem, de sokkal több fehéret, mint vöröset... Többször megtörtént... a bor akkora mennyiségben árasztja, hogy alig akad a bor eltevéséhez elég hordó, amit én magam a saját szemével láttam Baranya vármegyében, míg Pécsett voltam... arra kényszerültem, hogy másféle házi használatra készült hordókat bortöltés céljaira fordítsák, és az üres hordókért egy másik borral töltött hordót adjanak ellenszolgáltatásul. A borok közül jobb és nemesebb elsősorban, amelyik Szerémségben, másodsorban, amelyet Somogy, Baranya, Sopron, Eger, Borsod, Újvár, Veszprém és Zala megyében, végül, amelyik Erdélyben és Szlavóniában terem". Oláh még megjegyzi, hogy a szőlőskerteken kívül sok szőlő vadon terem - (ezek a ligetekben fára futó szőlők lehettek) - ezek nagyobb fürtöket és nagyobb szemeket hoznak a legtöbb vidéken, főként a Szerémségben. (Szakály F. 1999. 125.) Más helyen Oláh Miklós arról is tudósít, hogy a szerémi bort forgalmazó pesti kereskedők Baranyában és Somogybán is igyekeztek szert tenni szőlőbirtokokra, mert a szerémi bor kiesése - Nándorfehérvár eleste, 1521 - után a baranyai bor vált a legkeresettebbé. Igaz, hogy ebben az időben Baranyához sorolták a Szekszárd-Bátai Szőlőhegyet is, sőt elsősorban ennek a termését szerették, de ide tartozott a Dunát kísérő, szőlővel rakott keletre nyúló dombperem egészen a Dráváig. Dél- Magyarországon a török hódoltság idején sem szűnt meg a bortermelés és kereskedelem, a termelt mennyiség sem csökkent lényegesen, sőt az itt termett bor „török bor” néven továbbra is fontos kereskedelmi árut jelentett és elsősorban Nyugatra exportálták. A török ugyan megtiltotta mohamedán alattvalóinak a bor ivását, de ez elsősorban a tiszta borra vonatkozott; félig kiforrt, zavaros, édes borokat akadálytalanul ihattak, serbet címén. Borméréssel keresztények, rácok és zsidók foglalkoztak, akiknek megtiltották, hogy töröknek bort áruljanak. A híres török világutazó, Evlia Cselebi, amikor 1660-ban Magyarországra érkezett, szigorúan, a halálbüntetés terhe alatt megtiltotta kíséretének a borfogyasztást, és mire 1664-ben befejezte itteni útját, számos kitűnő magyar bor ízét is dicsérte útirajzában. Pécs mézédes borát is megemlíti, hogy ottjártakor6160 szőlőskertet írtak össze a defterben. A szőlő- és bortized, a kereskedelembe került bor vámja, fontos jövedelme volt a török földesuraknak és a kincstárnak egyaránt. A legnagyobb borfogyasztók a katonák és hajdúk voltak. Evlia többször felidézi azt is, hogy a bortól feltüzelt keresztény katonák sikeresen törtek rá a törökre. Később Tinódi Lantos Sebestyén a részegséget ismét a vitézkedés legfőbb akadályának tekinti. A hajdúk 1552. februári szegedi rajtaütésének kudarcát is annak tulajdonította, hogy a magyarok első sikereik után „nagy vígan ők iszják Baranya Somogy borát!” (Szakály F. 1999. 122.) A Bátán és Mohácson dunai hajókra rakott és a Királyi Magyarországra exportált baranyai vagy török bornak nagy részét tehette ki maga a pécsi is. Hiszen Istvánffy szerint a „Mecehus vagy Meruzetum (a Mecsek) déli oldalát többnyire szőlők és egyéb szelíd gyümölcsfák fedték". (Kovács 1967. 123.)
