Maráz Borbála: Marcus Aurelius bronz császárportré a római kori Lugioból. (Pécs, 1997.)

Az arc melankolikusan átszellemült, és fiatal, 30-40 év körüli férfira, a küzdelmektől még nem megfáradt emberre, egy sztoikus bölcselőre utal. Arckifejezése szelíd és tűnődő, szemei kissé felfelé, a távolba tekintők. A lugioi (dunaszekcsői) bronz császárportrét viaszveszejtéses eljárással öntötték; az arc felületének patinázását - minden valószínűség szerint - a szobor készítése során végezték el. A kissé töredékes nyakrész épen maradt peremszéle alapján arra gondolhatunk, hogy a portrét szobortestbe való illesztésre szánták. A fej hátsó részét csak elnagyoltan dolgozták ki, ami a fülkékbe állítandó szobrok esetében volt szokásos. A római kori portréművészet egyik legnagyszerűbb mesterművének tartható, Lugioban (Dunaszekcsőn) előkerült Marcus Aurelius-ábrázolás a Kr.u. II. század közepén vagy második felében készült. Mind a portré művészi megformálása, mind az öntés technikai színvonala azt a feltevést sugallják, hogy ez a csaknem teljes épségben megmaradt darab aligha készülhetett Pannónia területén. Ilyen magas művészi és technikai színvonalon alkotni képes szobrász és bronzműves aligha dolgozhatott itt, ahonnét egyetlen más, hasonló kvalitású bronzszobrot sem ismerünk a római korból. A Lugioban talált portré valamelyik Itáliában, vagy a római birodalom egyik keleti provinciájában működő művészi műhelyből került a pannóniai limes menti lelőhelyére. Előkerüléséig - a számos Marcus Aurelius-képmás közül - mindössze két bronzból készült szobor volt ismeretes. Az immáron harmadik bronz Marcus Aurelius-szobor nemcsak Pannónia, hanem az egész római birodalom legnagyszerűbb művészi emlékeinek egyikeként tartható számon. A szövegben idézett részletek a következő kiadásokból valók: Marcus Aurelius Elmélkedései. Fordította Huszti József. Európa Könyvkiadó, Budapest 1974. História Augusta (Válogatás). Fordította Terényi István. Gondolat, Budapest 1968, 70.o.: Iulius Capitolinus: Marcus Antoninus.