Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)
A magyarországi bronzkor fémművessége - Késő bronzkori műhelyek: a kézművesség központjai (Kemenczei T.)
lási hiedelmeiben meglévő különbözőségeket tükrözheti, másrészt társadalmi és gazdasági okokra vezethető vissza. Az egykorú temetkezésekből kitűnik, hogy a más-más vidékeken élt népcsoportok hitvilága rokon, sőt sok tekintetben azonos volt. Emellett azonban léteztek különbségek is a temetkezési rítusban. Ugyanez állapítható meg a bronz- és aranytárgyak elrejtéséhez kapcsolódó szokásokban is. Az, hogy milyen tárgyakat helyeztek a földbe, attól függött, hogy milyen fémtárgyakat készített, használt az adott vidék lakossága. így a dunántéili leletek a legnagyobb számban az ottani műhelyek jellegzetes termékeit - eszközöket, ékszereket — tartalmazzák, míg a Tisza-vidéki, észak-magyarországi kincsekben a kardok, edények a jellemző tárgyak. A különbségek ellenére mindkét tárgycsoport elrejtésének oka lehetett azonos. A földbe kerülő tárgyak fajtája, mennyisége függhetett az azokat elhelyezők személyétől is, annak megfelelően, hogy azok egyének vagy közösségek, nők vagy férfiak voltak-e,és a közösségben milyen szerepet töltöttek be. A kincsleletek elrejtési okaira létezik olyan magyarázat is, amely szerint népvándorlások, ellenségeskedések idején ástak el különböző értékes tárgyakat. Ezt a magyarázatot csak úgy lehet értelmezni, hogy a háborúk közötti hosszú, békés időszakokból nem származhatnak ilyen kincsek. Valójában azonban ezeknek a leleteknek a koráról az állapítható meg, hogy a késő bronzkor egész tartama alatt folyamatosan ástak el a földbe különböző fémtárgyakat. A telepek, temetők leletei azt is bizonyítják, hogy a Kr.e. 14. századtól a 8. századig nem volt jelentős népmozgás, vándorlás a Kárpát-medencében. Természetesen az nem kizárt, hogy voltak olyan helyi ellenségeskedések különböző törzsek között, amelyek során elrejtettek értékes tárgyakat. Kizártnak tartható azonban, hogy a tulajdonosok, vándorló kézművesek, kereskedők nagy számban, és területenként eltérő arányban ne tudtak volna értékeikért visszamenni, így néhány kivételtől eltekintve a kincsleletek többségükben a bronzkori népek hitvilágához kapcsolódó áldozati, fogadalmi szertartások emlékei lehetnek. A szép tárgyak amellett, hogy a kor művészetéről, készítő mestereik technikai tudásáról, esztétikai érzékéről adnak szemléletes képet, ugyanakkor fontos forrásanyagot szolgáltathatnak a bronzkor kereskedelméről, gazdasági életéről is.
