Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A magyarországi bronzkor fémművessége - Késő bronzkori műhelyek: a kézművesség központjai (Kemenczei T.)

A sághegyi bronzleletek többsége a Kr.e. 9. századból származik, azaz ez az időszak lehetett az ott működő műhelyek virágkora. Az első két bronzkincset egy késő bronzkori ház maradványai közelében találták meg. Három csészét és négy dísztűt tartalmazott az első kincs, míg a másodikban két kard, több száz ép és töredékes eszköz, márvány gyöngy, egy arany diadém és korong töredékei voltak. Elképzelhető, hogy ez a két kincs egy helyi törzsfő tulajdonába tartozott, aki talán egy öntőműhely tulajdonosa, vagy pedig maga is bronzöntő, bronzműves volt. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a földbe helyezett különböző tárgyakat több személy áldozati ajándékként ajánlhatta fel túlvilági hatalmaknak. A további három sághegyi kincslelet kevesebb számú tárgyat tartalmazott. Ezek feltehetőleg egy-egy személy tulajdonát alkothatták. A sághegyi öntőműhely termékeinek többsége közel száz évvel fiatalabb korból származik, mint a velemi emlékanyag. Ez azt jelenti, hogy a sághegyi bronzfeldolgozás virágkora idején a velemi műhelyek termelése csökkent. A Kr.e. 8. századból csak egy kisebb bronzlelet származik a Sághegy szomszédságából. Ezt Celldömölk-Nagyságon találták (36. tábla). A sághegyi bronzfeldolgozás csak a Kr.e. 7. században lendült fel ismét, de főleg ékszerek készítésére korlátozódott. A dunántúli urnamezős kultúra többi nagyobb településén is lehetett kisebb arányú bronzfeldolgozás. A Pécs-Jakabhegyen előkerült bronzkincs utal erre, másutt öntőmintaleletek bizonyítják ezt. 23. kép: A Bükkszentlászló-Nagysáncon lévő késő bronzkori erődített telep alaprajza.